A Star Trek – Mindenen túl végre egy picit közelebb hozta a látványos mozis franchise alternatív univerzumát és a klasszikus sorozatok mélyebb gondolatisággal bíró világát. Kritikánk.
Star Trek – Mindenen túl (2016) kritika
Az Enterprise lassan három éve van úton. Az ötéves kiküldetés vége még messze van, azonban úgy tűnik, az együttélés nehézségei és a monoton feladatvégzés kezdi felőrölni a legénység idegeit. A fásult és letört emberek hétköznapjaiba kellemes változást hoz, amikor végre dokkolhatnak a Föderáció vadonatúj űrállomásán, a Yorktownon. Azonban hamarosan újra útra kell kelniük, mivel egy vészjeleket sugárzó, ismeretlen mentőkabin sodródik az űrállomás közelébe és az egyetlen hajó, amelyik képes felkutatni a bajba jutott legénységet nem más, mint az Enterprise.
A tény, hogy a Star Trek idén ötven éves, valószínűleg okozott néhány ősz hajszálnyi idegeskedést a Paramount vezetőinek. Az alternatív idővonalon játszódó 2009-es Star Trek és a folytatás, a Sötétségben jól teljesített a kritikusoknál és a pénztáraknál is, viszont sok negatív vélemény hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a klasszikus Star Trek gondolatiságtól igen távol álltak. Amikor a második film után J. J. Abrams távozott a rendezői székből, a stúdió az egyik forgatókönyvírót, Roberto Orcit akarta megbízni a direktori teendőkkel. Azonban az internet népe fellázadt és eldőlt a dolog: több tradíció kell a reboot-szériába. Így Orci és Kurtzman ment, Justin Lin (Halálos iramban 3.-6.), Doug Jung jött, Simon Pegg pedig kapott egy kis plusz megbízást a színészi teendői mellé. A végeredmény pedig jól sikerült: film végre egy kicsit közelebb áll Gene Roddenberry gondolatiságához, illetve az eredeti karakterek jelleméhez, viszont továbbra is szexi, vagány és látványos maradt.
Rendezés, forgatókönyv
Lin értő, visszafogott rendezésének, illetve Jung és a bevallottan geek Pegg forgatókönyvének köszönhetően megint egy sodró lendületű, szemkápráztató, humorában talán a Galaxis őrzőire hajazó akciófilmet kaptunk, amely a legjobb pillanataiban pont olyan, mint egy igazán meghitt, tiszteletteljes hangulatú nosztalgiabuli.
Sztori, színészek
A Star Trek – Mindenen túl történetének nagy része egyetlen bolygón, illetve a Yorktown űrállomáson játszódik. A galaktikus ugribugri elkerülésével kapott egyszerű sztori néhány durvább logikai zökkenőt leszámítva működik és felépítésének köszönhetően a karakterek kerülnek előtérbe. Különösen jól sikerült a McCoy – Spock szál: humoros csipkelődésük szépen idézte meg az eredeti sorozatot. Színészi játék terén egyébként az eddigi rendkívül magas színvonalat hozza a film, Chris Pine, Karl Urban, Zachary Quinto és Sofia Boutella is remekül teljesít. Az előző két film forgatókönyvéhez képest némileg előrelépést jelent a főgonosz Krall (Idris Elba) karaktere is, aki ugyan már megint csak egy sablonos rosszfiú, de legalább már kétdimenziós személyiséggel rendelkezik.
Látvány
Blockbusterhez méltóan a film bővelkedik az akciójelenetekben. Ezek mind látványosra sikerültek, csak éppen egy kicsit talán már túl sok is volt belőlük, viszont a tetőpont közelében ellőtt eszméletlenül tökös űrhajódarálda miatt abszolút nem lehet haragudni az alkotásra.
Ajánlás
Összességében véve remekül sikerült a Star Trek – Mindenen túl. Ami eddig működött, továbbra is jelen van, de a hagyománytisztelet, illetve a mértéktartás is felbukkan a kétórás alkotásban, így talán végre mindenki boldog vigyorral tud majd távozni a film végén a moziból.
https://www.youtube.com/watch?v=X7CLMFRehko
A film adatai:
Eredeti cím: Star Trek – Mindenen túl
Hossz: 122 perc
Bemutató: 2016. július 17.
| Rendező: | Justin Lin |
| Író: | Simon Pegg, Doug Jung, Gene Roddenberry (az eredeti „Star Trek” televíziós sorozat) |
| Szereplők: | Chris Pine (Kirk), Zachary Quinto (Spock), Karl Urban (McCoy), Idris Elba (Krall), Zoe Saldana (Uhura), Simon Pegg (Scotty), John Cho (Sulu), Anton Yelchin (Chekov), Sofia Boutella (Jaylah) |
| Zene: | Michael Giacchino |
| Producer: | J. J. Abrams, Roberto Orci, Lindsey Weber, Justin Lin |
