Új sorozatot indítunk, Gondolatok az elektronikus zenéről címmel. A beszélgetések mindig egy adott zenei műfajhoz kapcsolódnak, így mai beszélgetésünk a Trance műfajához köthető.
Van Buuren
Z: Tegnap jót röhögtem, hogy Armin Van Buuren egyik számánál a Mirage albumról odaírta valaki, hogy „hiányzik ez a régi Armin”. Aztán válaszoltak rá, hogy amúgy már ennél az albumnál is mindenki ezt károgta.
Szerencsétlen faszi akárhányszor megújítja a stílusát, szidni kezdik hogy eladta a lelkét, meg hiányzik a régi formája 😀 Erre még mlékszem is, hogy akkoriban is szidták, meg azóta is, pedig csak simán fejlődik a közönség igényei szerint.
S: Én régen sem tartottam valami kiemelkedőnek igazából. Olyan semmilyen zenéje volt. Érzés nélküli úgy értem.
Z: Nekem azért sok dala átjön, de ő mindig is inkább mainstream volt. De amúgy meg bírom, mert sokat tesz a műfajért és a többi, tehetséges előadóért. Hogy is mondjam, neki inkább pillanatai vannak. Egy Airwave meg inkább konzisztensen szétcsapja az embert. Vagy ATB, még ha vegyes műfaj is.
S: Rendben, az igaz, meg tiszteletreméltó amiket mondasz, viszont nem biztos hogy a zenekészítéshez van tehetsége. Mostanában ugyan nem hallgattam tőle semmit, de régen is olyan háttérzaj jellege volt a szettjeinek meg a saját zenéinek is. Legalábbis az én fülemnek, inkább szeretem a dinamikus zenéket, amelyek valamilyen módon felkeltik a figyelmet, viszont műfajtól függetlenül.
Z: Hát én is 😀 Egyébként vocal trance dalokat szoktam csak tőle hallgatni, mert ahogy mondod, háttérként, ott jól funkcionál. Önmagában csak a Mirage-ról van pár betegebb száma, ami számomra emlékezetes. Például amikor belerakott a tetőpontba egy elektromos gitár futamot. Azoknak szoktam felhozni azt a darabot, akik nagyon kardoskodnak valami műfaj mellett, mert tök jól mutatja, mennyire zsánérfüggetlen a jó zene. Egyébként Paul Van Dykról is hasonló a véleményed?
Paul Van Dyk
S: Ő azért régebbi motoros, de alapból nála érzem a régebbi zenéiben a „tüzet”. Kifejezetten nagy trance rajongó nem vagyok, meg nem is voltam, de mondjuk ebben az irányban azok között van, akiket szívesen meghallgatok. Még anno Tiesto– t hallgattam még, de az nagy divat volt egy időben szóval nehéz lett volna kimaradni.
Z: Ja, Tiesto elég súlyos darabokat hozott össze, nemrég ismerkedtem meg a régi zenéivel. Van Dykot én egy kicsit zseninek tartom, meg 2003 körül összehozott Peter Heppnerrel egy nagyon motiváló számot. Nagyon a háttérben volt és szépen kiemelte Heppner mondanivalóját.
Eurovíziós érdekesség
Blanche – City Lights (Belgium) LIVE at the first Semi-Final
Ezt valamelyik nap vettem elő, szerintem hosszú évek óta a legeredetibb eurovíziós szám. Az egész koncepció wtf, hogy az eredeti zongorakíséretet lecserélték az énekes lány pánikját kiemelő elidegenítő elektromos háttérre.
S: Valóban kellemes, meg egyedi, na ilyesmire gondolok egyébként mikor érzésekre célzok amik a zenét motiválják.
