Gondolatok az elektronikus zenéről - trance zene

Gondolatok az elektronikus zenéről | Trance

Új sorozatot indítunk, Gondolatok az elektronikus zenéről címmel. A beszélgetések mindig egy adott zenei műfajhoz kapcsolódnak, így mai beszélgetésünk a Trance műfajához köthető.

 

– Tegnap jót röhögtem, hogy Armin Van Buuren egyik számánál a Mirage albumról odaírta valaki “hiányzik ez a régi Armin”.  Aztán válaszoltak rá, hogy amúgy mar ennél az albumnál is mindenki ezt károgta.

Szerencsétlen faszi akárhányszor megújítja a stílusát, szidni kezdik hogy eladta a lelket, meg hiányzik a régi formája 😀
Erre meg direkt emlékszem is, hogy akkoriban is szidták, meg azóta is, pedig csak simán fejlődik a közönség igényei szerint

– Én régen sem tartottam valami kiemelkedőnek igazából. Olyan semmilyen zenéje volt. Érzés nélküli úgy értem.

– Nekem azért sok dala átjön, de ő inkább fővonalas volt. De amúgy meg bírom, mert sokat tesz a műfajért és a többi, tehetséges előadóért. Hogy is mondjam, neki inkább pillanatai vannak. Egy Airwave meg inkább konzisztensen szétcsapja az embert. Vagy ATB, még ha vegyes műfaj is.

 

– Rendben, az igaz, meg tiszteletreméltó amiket mondasz, viszont nem biztos hogy a zenekészítéshez van tehetsége. Mostanában ugyan nem hallgattam tőle semmit, de régen is olyan háttérzaj jellege volt a szettjeinek meg a saját zenéinek is. Legalábbis az én fülemnek, inkább szeretem a dinamikus zenéket, amelyek valamilyen módon felkeltik a figyelmet, viszont műfajtól függetlenül.

– Hat en is 😀 Egyébként vocal trance dalokat szoktam csak tőle hallgatni, ahogy mondod, háttérként, ott jól funkcionál. Önmagában csak a Mirage-ról van pár betegebb száma.

Például amikor belerakott a tetőpontba egy elektromos gitár futamot

Azoknak szoktam felhozni azt a darabot, akik nagyon kardoskodnak valami műfaj mellett, mert tök jól mutatja, mennyire zsanérfüggetlen a jó zene.
Egyébként Paul Van Dykrol is hasonló a véleményed?

Ő azért régebbi motoros, de alapból nála érzem a régebbi zenéiben a “tüzet”. Kifejezetten nagy trance rajongó nem vagyok meg nem is voltam, de mondjuk ebben az irányban azok között van akiket szívesen meghallgatok.

Még anno Tiesto- t hallgattam még, de az nagy divat volt egy időben szóval nehéz lett volna kimaradni.

– Ja, Tiesto elég súlyos darabokat hozott össze, nemrég ismerkedtem meg a régi zenéivel.
Van Dykot én egy kicsit zseninek tartom, meg 2003 korul összehozott Peter Heppnerrel egy nagyon motiváló számot. Nagyon a háttérben volt és szépen kiemelte Heppner mondanivalóját


Blanche – City Lights (Belgium) LIVE at the first Semi-Final

Ezt valamelyik nap vettem elő, szerintem hosszú évek óta a legeredetibb eurovíziós szám. Az egész koncepció wtf, hogy az eredeti zongorakíséretet lecserélték az énekes lány pánikját kiemelő elidegenítő elektromos háttérre 😀

– Valóban kellemes, meg egyedi, na ilyesmire gondolok egyébként mikor érzésekre célzok amik a zenét motiválják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..