1998: a felhasználók a kék halál új generációjában gyönyörködhettek, a nyálas katasztrófafilmek folytatták a hódítást, Jennifer Aniston már akkor is dögös volt, a Novalogic pedig lefektette sikeres „katonai szimulátor”-sorozatának alapjait.
Időutazás
A Delta Force érdekes jószág, hiszen mai szemmel nézve meglehetősen furcsán néz ki. Az egyes küldetéseknek helyet adó térképek a játék megjelenésének idején példátlanul nagy domborzati változatossággal rendelkező, hatalmas bejárható területet biztosítottak a játékosoknak. Maguk a pályák ugyan kopárak és a rajta elhelyezett objektumok sem igazán részletben gazdagok, viszont a hatalmas nyílt tér adta szabadságérzet és a sajátos grafikai megjelenés rendkívül erős atmoszférát kölcsönöz a játéknak.
A pályák méretét a Novalogic fejlesztői egy roppant ötletes megoldással tudták a kilencvenes évek FPS-eiben megszokotthoz képest megnövelni. A pálya domborzatát úgynevezett voxelekből építették fel, amelyek térbeli kiterjedéssel bíró pixelek. Egy átlagos játékmotornál sokszögeket és azokra felvitt textúrákat (felszínrajzolatot) kell alkalmazni az egyes felületek létrehozásához, azonban ez a megoldás a kilencvenes évekbeli számítógépek erőforrásai számára rendkívül megterhelő volt, így a legtöbb játékmotor csak kisebb, vagy kevésbé összetett domborzatú pályákat támogatott. A Delta Force esetében viszont a térbeli pixelek rajzolják ki a pálya felületét és a színezetét, így komplexebb, nagyobb játéktér vált kialakítható. A megoldás érdekessége, hogy ezt korábban a cég repülőszimulátorainál alkalmazták, majd később adaptálták FPS-re.
Ez a megoldás azonban rendelkezett egy hatalmas hátránnyal, ami a screenshotokon is látszik: hangulatosnak hangulatos a látvány, de nem szép. Felszíni textúrák híján a talaj pixeles hatást kelt, ráadásul a látótávolság kitolása is a voxelek megjelenítésével kapcsolatos trükkel lett megoldva (a játékmotor 3D gyorsítást nem támogat). Összességében véve a látványról elmondható, hogy az fogja értékelni, aki szerint a kövér pixel is lehet vonzó. Ugorjunk.
A Delta Force öt, különböző helyszíneken játszódó kampányból álló egyjátékos módot tartalmaz, amelyek összesen 40 küldetést tartalmaznak. Sztorit nem igazán kapunk, az egyes kampányok sallangmentesen felépített katonai offenzívák. Egy küldetés előtt megkapjuk a térképet, a feladatunkat és a hozzá tartozó magyarázatot, majd kiválaszthatjuk a felszerelésünket. Játékmechanika terén nem igazán találunk érdekességet, az irányítás WASD-re történő átkonfigurálásával nagyjából a ma is megszokott módon vezetgethetjük karakterünket háborús övezetben. Három cuccot választhatunk ki a küldetés előtt: elsődleges (gépfegyverek és mesterlövész puskák) és másodlagos fegyvert (hangtompított vagy standard pisztolyt), illetve extra lőszert vagy robbanóanyagot vihetünk magunkkal. Fontos tudni, hogy akár a Steames, akár a GoG-os verziót vásárolod meg, az aknák és távirányítós bombák nem működnek, csak az aknavető. Az alapfelszerelés része néhány gránát, egy küldetéstől függően használható lézer irányzék, ami a bombázás célpontját adja meg, illetve egy kés. A fegyverek egyszerűen néznek ki, töltési animáció nincs, de recoil igen. A távcsőnézet eltér a megszokottól, amelyet a képeken láthattok. A feladatok változatosak: általában valamilyen lázadás keretében kell táborokat kitakarítani, rakétákat felrobbantani, információt szerezni és így tovább.
A küldetések egy része éjjel játszódik, ekkor csodaszép zöldségben gyönyörködhetünk, de a legtöbbje inkább nappal. Az alap nehézségi szint korrekt, viszont a küldetések alatt nincs mentés. Bevallom őszintén, bizonyos küldetéseknél az alap egy, jó esetben két ellenséges ólomadag elfogyasztására elengedő életerőt növeltem, illetve bekapcsoltam néha a lőszert és medkitet adó Allow Powerups funkciót is. Nézzétek el nekem, rendszergazda voltam, olyanok is az idegeim. A mesterséges intelligencia egyébként buta, viszont csak általában lőnek rosszul: közelről veszélyesek, távolról kiszámíthatatlanok. A mesterlövészeket nem szerettem, néha okoztak kellemetlen meglepetéseket.
A pályák felépítése egészen jó, az irányított karakterünk nehézkes mozgása ellenére bőven lehet rambókettőzni, ha valakinek nem megy a taktikus hozzáállás. Kedvenc fegyverem a géppuska volt, mivel rendelkezik távcsővel és gránátvetővel is, ráadásul a hatótávja bőven elegendő ahhoz, hogy a még néhány pixelként megjelenő ellenfeleket is nyugalomra buzdítsuk vele (az ellenséges egységek egy lövéstől lepihennek, nyilván a járművek nem). A járművek lehetnek autók, géppuskával szerelt autók, illetve ellenséges helikopterek is. Vezetni nem lehet őket. Általában kapunk elterelő célú szövetséges botokat is, akik nem túl okosak, de néha hasznosak, ha hátba akarod támadni az ellenséget.
Az alapértelmezett belső nézet mellett sok időt lehet eltönteni a térképen is (amely két változatban érhető el, illetve bekapcsolható mini nézetben is). Harmadik személyű kameraállás is elérhető, ezt azonban nem javaslom, mert az irányítás igen nehézkes vele. A mai karácsonyfajellegű HUD-ok csilivili rémétől menekülők számára felüdülést fog jelenteni a két rendkívül minimalista, de átlátható és letisztult információs sáv.
Hangdesign szempontjából a Delta Force kissé kiforratlan, de ennek vannak komoly előnyei is. A pályákon az akció beindulásáig általában idegtépő csend van, néhány környezeti hangeffekten, illetve karakterünk csörtetésének zörejein kívül, ráadásul zene sincs, csak a menüben. Az akciódúsabb pillanatokban a tök ugyanolyannak hangzó fegyverek kórusa kissé zavaró tud lenni, mivel néha nehéz megállapítani, hogy honnan lőnek ránk.
Normal és easy beállítások váltogatásával 12 óra alatt végeztem a Delta Force egyjátékos kampányával. A multis részét sajnos nem sikerült tesztelni, pedig van benne pár játékmód. A Novalogic hivatalos szerverei biztos nem működnek, de lehetséges, hogy a játék mai napig aktív közössége fenntart néhányat. Összességében nagyon tetszett, a sajátos grafika és az egyszerű, kicsit kiforratlan, de azért teljesen jó játékmechanika miatt élvezetes volt számomra. A retró FPS-ek rajongói valószínűleg nem fognak csalódni benne.
Extra technikai tipp
A játék alapértelmezetten csak 800×600-as maximális felbontással tud futni, azonban az egyik konfigurációs fájl átírásával elérhető az 1024×768-as is. A következő lépésekre lesz szükséged:
- Nyisd meg a játék telepítési könyvtárában található df.cfg fájlt!
- Keresd meg a game_res és a max_res sort a // DISPLAY szekció alatt!
- Változtasd meg a sort így: game_res 5
- Változtasd meg a sort így: max_res 5
- Mentsd el a fájlt!
Lényegében ezzel azt tetted, hogy manuálisan megváltoztattad a játék felbontását és azt, hogy a menüben melyik maximális érték jelenjen meg. Az 1024×768 a legnagyobb, a további lehetőségeid: 0 – 320×240, 1 – 400×300, 2 – 512×382, 3 – 640×480, 4 – 800×600. A tipp innen származik: [link].
