Jesszusom, ennek van mondanivalója: GTA 4 játékismertető

Ebben a cikkünkben folytatjuk a Rockstar legsikeresebb sorozatának világában való kalandjainkat. Grand Theft Auto IV (GTA 4) alapjáték ismertető.

A Grand Theft Auto IV (GTA 4) sztorija

A játék a New Yorkra hajazó Liberty Cityben játszódik, főszereplője pedig egy Balkánról érkező veterán, Niko Bellic. Niko gyötrődő, cinikus, depresszív személyiség, aki egy konkrétan meg nem nevezett háborúban (ami szinte egyértelmű, hogy a délszláv háború volt) átélt borzalmak miatt bűnözővé, gyilkossá vált. Azért érkezik Liberty Citybe, hogy lezárja a múltját és új életet kezdjen a szájhős unokatestvére, Roman segítségével. A meglehetősen gazdag, tartalmas és érzelmileg rendkívül hatásos sztori végigvezet minket Niko kisstílű bűnözőből profi végrehajtóvá válásán, miközben a több szigetből álló város összes jelentősebb bűnszervezetével kapcsolatba kerül valamilyen módon.

Az alsó hangon negyven órás játékidő során rengeteg karakterrel lesz dolgunk, sokuk közülük a „barátunkká” válik és nem csupán a történet egyes küldetései, hanem különböző szabadidős elfoglaltságokban is részt vehetünk velük, illetve szabadon végrehajtható mellékküldetéseket is teljesíthetünk pénzért vagy csak a móka kedvéért.

Karakterek

Niko, a főszereplő, egy komplex karakter. Egyes emberibb pillanataiban halványan érződik a lelkiismeretessége és az empátiája (kiemelném az édesanyjával folytatott levelezését!); a háború azonban kiölte belőle a reményt, így hidegvérű, bosszúvágyó gyilkossá vált, aki nem tud menekülni a bűn világából. A készítők sokszor a mi kezünkbe adják a döntést egy-egy karakter sorsa kapcsán, ami a későbbiekben befolyásolja az eseményeket.

A mellékszereplők komplexitása változó: sokan indulnak egyfajta sztereotípiaként, azonban a legtöbben kapnak legalább egy kis extrát, ami miatt ha nem is jelentősen, de legalább kismértékben mélyül a jellemük. A hangokat adó színészek fantasztikus munkát végeztek az egyes figurák megformálásakor.

Játékmechanika és technikai háttér

A GTA 4 megtartotta a széria külsőnézetű openworld jellegét, azonban sok helyen komplexebbé, kifinomultabbá vált a játékmenet a korábbi 3D-univerzumhoz tartozó epizódokhoz képest (GTA III, Vice City és San Andreas). A játéktér a San Andreaséhoz képest jóval homogénebbé vált, hiszen végig városi környezet vesz minket körül, azonban a Liberty City részletgazdagsága és a sztori előrehaladtával elérhetővé váló különböző városrészek változatossága kárpótol majd minket.

A küldetések általában nem túl hosszúak és nem is túl komplexek, azonban rengeteg élvezetes dialógust és gyakran több megoldási lehetőséget is kínálnak. Nehézségi szintjük elméletileg éppen ideális volna a nagy átlagot nézve, viszont bizonyos technikai problémák némileg rontják az összképet (majd lentebb). Sok szép fegyverünk is lehet, amelyeknek megvan mind a maga egyéni haszna, ráadásul külön öröm volt, hogy a játék elején spórolni kell a lőszerrel és a páncéllal, mivel eléggé drágák. Niko rendelkezik egy mobiltelefonnal is, amelyen keresztül üzeneteket és hívásokat válthat az NPC-kkel (kis dalocska ehhez kapcsolódóan).

Amik újítások a játékmenetben:

• a szabadidős tevékenységek közé bekerült a darts és a bowling is a billiárd mellé
• komplex közelharci rendszer jelent meg, amiben az ütések mellett alternatív ütések, rúgások és blokkolás és van
• bekerült a játékba egy PC-n eszméletlenül béna fedezékrendszer is
• Niko át tud lendülni akadályokon és elég jól tud mászni (akár párkányokon is)
• a karakterek dinamikusan animáltak: nem csupán ragdoll-physics van jelen a játékban, hanem az egyes helyzetekhez igazodik a fizikai reakciójuk is (lövéskor elesnek, részegen bukdácsolnak, ha meglöki egy autó őket, elveszítik az egyensúlyukat, stb)

A járművek általánosságban véve nehezen kezelhetőek a játékban. Az autók sérülékenyek, nehéz velük fékezni, ráadásul ha a korlátozott lehetőségeket biztosító városi utakon sikerül is nagyobb sebességet elérnünk, akkor is könnyen fel tudunk borulni velük egy rosszul belőtt kanyarodás során (ha előtte még ripityára nem törnénk egy ütközéskor). Az elején a kezelésük bosszantó lehet, viszont az irányítás ezen fajta bizonytalansága ad egy plusz élvezeti faktort és nem hagyja ellaposodni a vezetést. Helikoptert és hajót is vezethetünk: az előbbivel is nehéz manőverezni, a hajók a borulékonyságuk miatt viszont okoznak majd pár kellemetlen percet.

Habár eldícsérgetném még egy pár oldalon a GTA 4-et, sajnos egy aspektusát meg kell említenem, ami kimondottan szörnyű: a PC port optimalizációjának problémáit. Az eredetileg Playstation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent szoftver PC-s változatának gépigénye a maga idejében is szörnyen magas volt, ráadásul az engine kifinomulatlanságának köszönhetően megjelenését követően tíz évvel sem biztos, hogy egy alap vason jó framerate-et sikerül belőle kifacsarni. Szegény 2011-es középkategóriás HD6670-em 1920×1080-as felbontás és kevert low/medium beállítások mellett bizonyos napszakoknál vagy komolyabb lövöldözések alatt csak 22 fps-sel tudta futtatni a játékot!

További probléma, hogy Niko irányítása néha túlságosan elnagyolt, egyáltalán nem reszponzív, ráadásul fedezékből is csak egy foszilis brachiosaurus fürgesével tud tüzelni. Az alacsony fps idején megjelenő input laggal társítva ez nem jó élmény. Nagyon-nagyon nem jó élmény.

Bugok terén a „végtelen ciklus” a legrosszabb: valamit használni akarsz, de Niko nem tud odaférni, ezért egy végtelenül ciklusba kerülve próbálja megtalálni az odavezető utat… persze közben semmit sem tudsz csinálni, hogy abbahagyja. Utcai kajaárusoknál jártam párszor így, ha egy autó vagy egy fa miatt nem tudtam közvetlenül eléjük állni.

Hangulat

A GTA 4 depresszív. A városi szürkeséget és az azt fokozó őszies időjárást csak a napkelték és naplementék idején felbukkanó narancsos fényözön töri meg; az utcák teli vannak szeméttel és minden helyszínből árad egyfajta elhasználtság, ami miatt könnyen szimpatizálni tudunk Niko amerikai álmot tagadó, cinikus hozzáállásával. Hogy B szavait idézzem: „ez a játék jól átadja a csóróság feelingjét”. A narratívával párosítva hihetetlenül erős egységet alkot.

GTA 4: Complete Edition

A GTA 4 2020. március 19-től az alapjátékot és a két kiegészítőt, a The Ballad of Gay Tony és a The Lost and the Damned részeket is tartalmazó GTA IV: Complete Edition keretében szerezhető be. További részleteket ebben a cikkben találhatsz az új GTA 4 kiadás kapcsán.

Multiplayer

A GTA 4 volt az első epizód a játéksorozatból, amely hivatalos multiplayer üzemmóddal bírt. Sajnos az alapjáték, illetve a kiegészítők ezen része már nem működik a GTA IV: Complete Editionben.  A korábbi multiplayer módokról itt lehet bővebben olvasni.

Végszó

A GTA 4 méltán szerepel rengeteg videojátékos toplistán. A hihetetlen aprólékossággal kidolgozott város rengeteg lehetőséget kínál a játékosok számára, a protagonistával a tevékenysége ellenére is lehet szimpatizálni, a hangulat és a történet pedig zseniális kombinációt alkot. A technikai problémák jelenlétre ellenére csak ajánlani tudom.