4Got10

4Got10 kritika

Attól, hogy egy film B-kategóriás, még nem feltétlenül rossz. Számos kis költségvetésű, totálisan semmilyen, de adekvát minőségű alkotást sorolhatunk ide, de sok olyan film is van, ami ambícióban vagy kreativitásban ugyan kiemelkedne az átlagból, csak valahol nem az igazi az összkép. Sőt, még vannak az „olyan rossz, hogy már jó”-filmek is, amiken a túltolt marhaságok vagy a találó önirónia miatt szórakozhat a néző, persze csak ha vevő rá.

De vannak olyan filmek is, amelyeken bezony semmilyen jó szándék sem segít.

Negatív kritika következik.

Nem eléggé elfeledve

A roppantul stílusos címmel rendelkező 4Got10 (“El^edve”, haha), avagy A jó, a rossz és a klisés címadás (…halott) pedig ha nem is túlzottan ígéretesen, de legalább hangulatosan kezdődik. Szóval a főszereplő ez a kopasz és szakállas tetovált fickó (Johnny Messner), aki a sivatag kellős közepén lévő roncstelepen felébredve emlékek nélkül találja magát, a kiegyensúlyozott felnőtt életvitel során előforduló optimális adagnál némileg nagyobb mennyiségű, erőszakos halál nyomait mutató hulla nem túl szórakoztató társaságában. Ráadásul még a vér is dől belőle egy csinos méretű oldalsebnek köszönhetően.

Mit tesz isten, éppen akkor felbukkannak a rend éber őrei is: a kötelező sablonokat tartalmazó listánkon a „törvényen kívüli” pont után gyorsan ki is pipálhatjuk a „seriff” és a „kölyök” karakterét is (mert amúgy a készítők voltak olyan cukik és nagyon stílusos feliratokkal jelezték is nekünk, hogy egy figura pontosan milyen szereppel bír eme rettentő komplex alkotásban). Szóval a Seriff (Michael Paré) nem bír magával és a helyszínen lévő drog-, illetve pénzhalmocskák kísértésének engedve hátba lövi az ágyútöltelék újoncot (természetesen a saját pisztolyával, mert végülis csak hatmillió gazdátlan fegyver volt szétszórva a helyszínen), majd gyorsan ő is kap egyet fejközelbe a főszereplőnktől, aki addig sunyin megbújva leste az eseményeket. Egyébként nem ez az egyetlen pont a filmben, amikor szteroid- és ekitemető külsejű hősünk a békés félrevonulást választja az akció helyett, de erről majd később. Szóval Gyurmilla elmenekül a pénzzel és a droggal, de a Seriff sajnos túléli, aztán szépen bonyolódik is (not) a Shakespeare-i drámák mélységével rendelkező történet.

Bevallom őszintén, itt viszont elkapott a bőség zavara: most szidjam a rendezést, a forgatókönyvet, vagy a színészi játékot?

A forgatókönyv elkövetője Sean Ryan volt, aki az IMDB-t csekkolva úgy tűnik, hogy még elég kezdő lehet a szakmájában. Pocsék történetvezetés, élettelen szövegek, zéró karakterek, logikai bakik tömkelege bizonyítja is ezt, ráadásul a záró csavar nagy revelációja is inkább csak egy irdatlan nagy baromság volt (ami szerintem logikailag sem igazán állhatott össze a főszereplő szép vörös fejében).

A 4Got10 rendezője Timothy Woodward Jr. volt, aki az utóbbi időben egyre több B-film stáblistáján tűnik fel. Nos, mondjuk úgy, hogy a 4Got10 nem élete munkája. A beállítások vagy bénák, vagy unalmasak, ami még alapból nem lenne bűn, viszont egy akciófilmnek nevezett valami normális akciójelenet nélkül már inkább problémás. Már az is gáz, hogy alig-alig van egy csörte a filmben, de hogy konkrétan majdnem minden lövéshez társuljon egy irdatlan ócska és gagyi hatású, rettenetesen ütemezett lassítás is… Komolyan mondom, szerintem perceket tettek hozzá ezek az erőltetett menőzések az amúgy sem vastag bruttó 80 perces játékidőhöz. Egyébként a rendezés sutaságát jól jelzi az is, hogy a „fő leszámolás” keretében Danny Trejo és Michael Paré egymástól másfél méterre, a földön ÜLVE lőtte egymást szanaszét, miközben férfiállat főszereplőnk nagy szemekkel figyelte az eseményeket. Mintha csak egy ócska, humortalan paródiát néztem volna, amit egy csapat részeg amatőr hozott össze.

Színészi játék

 

A színészi játék a rendezéshez és a forgatókönyvhöz méltó lett. Messner a szemforgatáson, esetenkénti morgáson és a kopaszodáson kívül nem kapott feladatot, Malthenak (akit egyébként sajnálok, mert veszettül dögösnek tartom) a kötelező ribancszerep jutott, Paré kisujjból tolta a sablont, míg Danny Trejo és Dolph Lundgren leginkább nem csinált semmit. Trejonak egyébként valószínűleg a fizuból befizetendő villanyszámlákon vagy valami hasonlón járhatott az esze, Dolphi bácsinak pedig tipp alapján megint hátpanaszai lehetnek és azért merült ki az akciózása a modoros szemüvegtologatásban (nameg a tologatás ellentétes értelmű igéjének valamilyen eszközzel történő használatában; szemfüles olvasóim között véges számú agyérgörcsöt sorsolok ki ezen a ponton). Egyébként Lundgren nevéhez fűzhető a film egyetlen poénja is.

Egyébként amikor megláttam Natassia Malthe nevét a 40Got10 stáblistáján Lundgren és Paré után, picit megijedtem, mert azt hittem, ez valamiféle Uwe Boll közeli produkció lesz. A szép nagy svéd úriember ugyan csak egyszer szerepelt Master Boll nevével fémjelzett filmben (A király nevében Zwei), viszont Paré és Malthe rendszeresen visszatérő arcok a német zseni alkotásaiban. Persze alaptalan volt a félelmem, csupán véletlen egybeesésről volt szó, habár a nagyszájú német legalább emlékezetesen hulladék filmeket csinál, Woodward pedig simán csak teljesen tehetségtelen tűnik.

Összegzés

Végszónak csak annyit, Kedves Olvasó, kerüld el ez a filmet! Unalmas, lapos, semmilyen és még Dolph Lundgren sem vicces benne. Teljesen felesleges, süllyesztőre ítélt vacak.

A film adatai:

Eredeti cím: 4Got10 / The Good, the Bad and the Dead
Hossz: 84 perc
Bemutató: 2015. október 6.

Rendező:Timothy Woodward Jr.
Író:Sean Ryan
Szereplők:Johnny Messner (Brian Barnes), Dolph Lundgren (Bob Rooker), Danny Trejo (Mateo Perez), Vivica A. Fox (Imani Cole), Michael Paré (Sheriff Olson), Natassia Malthe (Christine)
Zene:Sid De La Cruz
Producer:Jose Alvarado, Allen Cardoza, Craigar Grosvenor, Michael J Long, Lauren De Normandie, Timothy Woodward Jr.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.