Godzilla: A szörnyek királya

Godzilla 2: A szörnyek királya gondolatok

Kis szubjektív jöhet a Godzilla 2: A szörnyek királya bemutatója kapcsán? És egy rövid leírás Godzi teljes történetéről?

Megjelent az új film, úgyhogy ideje egy kis franchise-áttekintőnek. A konkrét előzetes és az ahhoz kapcsolódó gondolataim a cikk végén szerepelnek majd.

Előszó

A 2014-es Godzilla előtt és után meglepően sok ismerősöm mondta, hogy hiányolta az 1998-as filmből ismert szörnydesignt. Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy ez hazánkban népszerű darab lett volna, de legyen. Pár éve újranézve egyébként nekem sem volt bajom vele, egy sablonos, nem túl okos, de legalább szórakoztató katasztrófafilm… viszont Godzilla az egy szál sincs benne. Hogy miért?

Godzilla, 1954, Japán

Godzilla története az ötvenes években kezdődött egy kis japán filmstúdiónál, a Toho-nál. A háború lezárása után gyorsan újraépülő ország még mindig sokkos állapotban volt az atomtámadások után, amikor bekövetkezett egy újabb nukleáris katasztrófa: egy amerikai atombomba teszt során sugárfertőzötté vált egy japán halászhajó teljes személyzete.

A producerek a King Kong és a The Beast from 20 000 Fathoms (Pánik New Yorkban) című filmhez hasonló koncepcióban gondolkodtak új filmjük kapcsán, azonban nem csupán egy újabb sablonos kalandfilmet akartak létrehozni, hanem ki is akarták fejezni véleményüket az atombombák kapcsán. A végeredmény pénzügyileg sikeres lett, de a kritikusok akkoriban nem szerették, hiszen technikailag és forgatókönyv szempontjából is támadható volt, ráadásul egy igen kellemetlen témát dolgozott fel szokatlan megközelítéssel.

Viszont rövid időn belül műfajteremtővé vált, hosszabb távon pedig súlyos kritikai elismeréseket kapott, hiszen brutálisan nyers, kendőzetlen és őszinte módon mutatja be egy természeti katasztrófa hétköznapi emberekre gyakorolt hatását, ráadásul a békét hirdeti üzenete. És a zenéje is zseniális.

A személyes véleményem? Ez a világ legjobb katasztrófafilmje.

A film imdb linkje.

Japán: A következő 50 év

Az 1954-es Godzilla a népszerű kaiju-filmes műfaj (kaiju ~ nagy szörny) és egy hatalmas franchise alapját képezi. Egészen 2004-ig érkeztek az újabb folytatások, ezek a filmek azonban gyakran csak motívumaikban és címszereplőjükben kapcsolódnak egymáshoz, történetükben nem feltétlenül.

A Sóva-időszak (1955 – 1975)

A Godzilla-folytatások első érájában hatalmas filmes univerzum épült ki, miközben folyamatosan érkeztek az új szörnyeket felvonultató eltérő stílusú alkotásokat.

Habár sok lista az eredeti Godzilla-filmet is ide sorolja, én külön venném súlyosabb jellege miatt. A stúdió berkein belül összesen 19 folytatás készült ebben az időszakban, illetve rengeteg, ugyanebben a filmes univerzumban játszódó egyéb alkotás is.

Az eredeti, 1954-es filmben Godzilla a természet pusztító, büntető erejének megtestesülése volt, amit az emberiség önmagának köszönhetett. A franchise további részeiben szerepe azonban gyakran átértékelődött és néha egészen pozitív karakterré vált, amikor megvédte a emberiséget és a bolygót a durvább veszélyektől.

A Heisei-időszak (1984 – 1995)

Egy kisebb pihenőidőszakot követően a stúdió rebootolta a franchise-t. Az 1984-es film az 1954-es eredeti darab közvetlen folytatása lett, az elkövetkező 11 évben készült alkotások pedig ezt a történetszálat vitték tovább.

A filmek konzisztensebb hangulatot hoztak, jobb effekteket és újradesignolt ellenfeleket.

A Millenium-időszak (1999 – 2004)

A Heisei-sztoriív bombasztikus lezárását követően négy év szünet következett, az ezt követő években készült öt film két kivétellel teljesen önálló sztorit tartalmaz. A 2004-es, felemás fogadtatásban részesült, jócskán túltolt Final Warst követően Godzilla nyugdíjba vonult egy időre.

Az amerikai Godzilla, 1998

A Heisei és a Millenium-időszak között készült el Roland Emmerich rendezésével az amerikai Godzilla-adaptáció, ami anyagilag sikeres lett, de a közönségtől és a kritikusoktól is kapta az ívet.

Emmerichék túlságosan eltávolodtak a legendás szörnyetegtől: az amerikai Godzilla gyakorlatilag egy bazinagy, ámokfutó dinoszaurusz lett és nem volt meg benne az eredeti pusztító / óvó isteni jelleg.

Godzilla napjainkban

USA – Legendary, 2014-től

A legendás japán szörnyeteget érdekes módon az amerikai Legendary stúdió hozta vissza a köztudatba, a Gareth Edwards (Monsters) rendezésével készült adaptációval.

A film az általános látványfilmes szokással ellentétben meglehetősen lassan építkezett, és az eseményeket a hétköznapi ember szemszögéből mutatta. Edwards remekül érzékeltette azt, hogy a szörnyek csatájában az ember szinte jelentéktelen tényezőt jelent, ezt az érzést pedig a funkcionális feladatokat betöltő karakterek is érzékeltették. A koncepció érthető, viszont nem volt tökéletes, hiszen a forgatókönyv túl gyorsan szabadult meg attól a karaktertől, akivel meg igazából érzelmi szinten azonosulni tudott volna a közönség.

Edwards hihetetlenül ráérzett a szörnyfaktorra: Godzilla minden vásznon töltött pillanata katartikus élmény volt a rajongók számára, ráadásul brutálisabb és menőbb volt, mint valaha… nameg pozitívabb is.

Habár történetét tekintve ez a film is az 1954-es darabot követi, karakterív szempontjából pont illik a Showa, vagy akár a Heisei-era végére is. Godzilla itt is egy megtestestült természeti erő, azonban a jófiúk közé tartozik: jelleme tulajdonképpen sokkal inkább hasonlít egy másik, konkurens japán franchise címszereplőjére, a hősies funkciókat betöltő óriásteknős Gamerára.

A film anyagi siker és kritikai siker lett, az azonos univerzumban játszódó Kong: Koponya-sziget is, úgyhogy ez a franchise biztos jövőnek tekinthet elébe, már ha ilyen van napjainkban.

USA – Legendary, 2019

A 2019-es Godzilla 2: A szörnyek királya Comic Con alatt debütált előzetese magasra tette a lécet, ugyanis három klasszikus döggel ereszti össze a revideált óriásgyíkot. 

A 2014-es film egyik problémája a kétdimenziós karakterét túlságosan steril módon életre keltő Aaron Taylor Johnson játéka volt. Bár ő már a Ha/Verben bizonyította színészi képességeit, hiányzott belőle a karizma, hogy az emberi oldalt emlékezessé tegye.

A 2019-es Godzilla 2: A szörnyek királyánál a forgatókönyvírók erősebb drámai oldalt próbáltak hozni, próbálkozásuk viszont annyira nem lett sikeres. Hiába voltak itt remek színészek, a sorozatos közönségkedvenc Millie Bobby Brown, a zseniális Vera Farmiga és kultikus sorozatarcként ismerős Kyle Chandler, vagy a mindig jó Ken Watanabe és Charles Dance, karaktereik és drámáik egyszerűen nem lettek elég mélyek, természetesek.

Hibái ellenére A szörnyek királya azonban tartogatott értéket, nem is keveset. Godzilla, Ghidorah, Mothra és Rodan csörtéi zseniálisak lettek, főszereplő óriásgyíkunk pedig menőbb volt, mint valaha. Az akciójeleneteknél még mindig sok volt a felesleges szürkeség, de volt azért jópár látványos pillanata a faltól-falig tartó zúzdának.

Külön dícséretet érdemel Bear McCreary zeneszerző, aki a legendás Akira Ifukube által komponált eredeti 1954 főtémát is felhasználta a filmzenéhez. Az eredmény hátborzongatóan jó lett.

Ha a béna forgatókönyv miatt nem is lett tökéletes a Godzilla 2: A szörnyek királya, legalább mi, Godzilla rajongók elég értéket kaphattunk tőle.

A film eredeti angol címe: Godzilla: King of Monsters.

Japán, 2016 –

A 2014-es Godzilla sikerének köszönhetően a Japán stúdiónál is felélénkültek, amelynek az eredménye a dokumentarista stílusú, az 1954-es alkotáshoz hasonlóan aktuális katasztrófát kommentáló Shin Godzilla lett.

A film köszönte szépen, nem kért a szokásos katasztrófafilmes klisékből. Főszereplője egy szervezési munkálatokat végző hivatalnok lett, aki a vezetőréteg döntésképtelenségén emelkedett felül, a hangulata száraz és távolságtartó volt, ráadásul az akcióhelyett a párbeszédeken volt a hangsúly.

A film sikeres lett, azonban a Toho folytatás helyett rebootolja a franchise-t és egy hasonló összetett univerzumot rak össze, mint amelyet a korábbiakban is tettek.

Netflix, 2017 – 2018

Napjaink harmadik Godzilla-univerzuma egy anime-trilógia, amely a posztapokaliptikus űroperák táborát erősíti. A Toho Animation és a Netflix áll mögötte.

A sztori szerint Godzilla és a kaijuk megjelenésével az emberiségnek két idegen fajjal szövetkezve el kellett menekülnie a lakhatatlanná váló bolygóról. Űrhajójukkal azonban nem találnak új lakható bolygót, így vissza kell térniük a Földre. A Földön azonban időközben húszezer év telt el és a bioszféra a végletekig ellenségessé vált… a legyőzni kívánt Godzilla pedig nagyobb és kegyetlenebb lett, mint valaha volt.

A trilógia első két része, a Godzilla: Monster Planet és a Godzilla: City on the Edge of Battle nagyon hasonló. Eszméletlenül látványosak és hangulatosak, azonban az első kétharmaduk jócskán túl van beszélve, karaktereik nem túl mélyek… viszont a végére beindul az akció, amikor is a lélegzet fennakad, a száj kinyílik és kő kövön nem marad. A 2018. decemberében debütált záróepizód inkább a beszédet helyezi előtérbe az akcióval szemben, viszont érdekes befejezést ad a filmhármasnak.

Végszó

Szóval igen, imádom a Godzilla-filmeket. A Heisei és a Millenium éra ki van pipálva a listámon, ahogy az eredeti és az összes (részben) amerikai alkotás is.

Személy szerint értékelem a Legendary MonsterVerse nevű univerzumát, hiszen remek minőséggel, szórakoztató, de nem infantilis stílusban kelti életre a legendás szörnyeket, amelyek ideális alapot adnak egy igazi látványos franchise-hoz. A Godzilla 2: A szörnyek királya kapcsán elég magasan vannak az elvárásaim.

És hát a Toho kedvét is visszahozta a Godzilla-filmek gyártásához! A Shin Godzilla talán túl száraz volt az átlagos rajongóknak, viszont nekem nagyon bejött a dokumentarista, realisztikus hozzáállás a témához.

További Godzilla témájú cikkeinket itt találod.

Neked mi a véleményed? Melyik a kedvenced? Tetszett a Godzilla II.: A szörnyek királya? Írj egy kommentet a cikk alá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..