Bourne to be Mild – Jason Bourne kritika

Paul Greengrass és Matt Damon újra összeállt egy közös Bourne-projekt erejéig… de vajon milyen lett a végeredmény?

Jason Bourne kritika, 2016

Jason Bourne (Matt Damon) alvilági bunyósként éli kiüresedett életét, miközben gyakori poszttraumás stressz okozta rohamoktól szenved. Azonban váratlanul felbukkan az azóta szabadúszó hackerként dolgozó Nicky (Julia Stiles), aki olyan információk birtokában van, amivel még az eddiginél is súlyosabb károkat okozhat a CIA-nak, ráadásul Bourne beszervezését is teljesen új szögből tudja megvilágítani. Hogy megakadályozza az ellopott adatok nyilvánosságra hozatalát és egy komoly nemzetbiztonsági projekt kudarcba fulladását, az ügynökség vezetője, Robert Dewey (Tommy Lee Jones) minden erőforrást mozgósít a likvidálásuk érdekében. Ezzel Bourne újra egy országhatárokat nem ismerő kémjátszma része lesz…

A film problémái

A Jason Bourne legszámottevőbb problémája az, hogy a franchise az ötödik részre elkezdett önmagából nyúlni. A film gyakorlatilag a korábban készült négy epizód legmarkánsabb megoldásait vagy történetelemeit vegyíti úgy, mintha csak patikamérleggel számolták volna ki az összetevők egyensúlyát. Emiatt a végeredmény egy letisztult, pörgős, ám igazi újdonságokkal már nem szolgáló akciófilm, de szerencsére még így is a jobbik fajtából. Az Ébredő erő decemberben ugyanebbe a hibába esett: túl sok időt kellett várni a folytatásra (Matt Damon csak úgy vállalta el a szerepet, ha Paul Greengrass rendező is visszatér), így az új nézők bevonása érdekében biztonságosabb marketingstratégiának bizonyult a már bevált elemek felhasználásával elkészíteni a folytatást. Ugyanakkor a Bourne-trilógia (és a Jeremy Renner főszereplésével készült spinoff) elég erős alapanyag ahhoz, hogy fel lehessen belőle építeni egy korrekt plusz 1-et.

A sztoriról

A sztori a Rambo 3 kezdéséhez hasonló felütéssel indít, hiszen megtudjuk, hogy Bourne az Ultimátum eseményei után sem nyert megváltást. Továbbra is maradtak fehér foltok a múltjában, illetve ügynök létének megszűnése miatt céltalanná vált az élete. A film az akciójelenetek és a macska-egér harc között feldobja a kérdést, hogy Bourne vajon képes e egyáltalán békére lelni vagy akár visszatérni az ügynökséghez, a válaszokat azonban csak egy esetleges folytatásban fogjuk megkapni.

Karakterek

A karakterek nem lettek túldimenzionálva, motivációk többségében véve kezdettől fogva egyértelműek. Matt Damon számára a szerep inkább fizikailag volt megterhelő, mint színészi szempontból, Tommy Lee Jones és Vincent Cassel kisujjból hozzák antagonista szerepeiket, Julia Stiles pedig a kevés vásznon töltött ideje ellenére nagyon jó volt. Egyedül Alicia Vikandert nem tudtam igazán hová tenni: motiváció szempontjából övé volt a leginkább kiszámíthatatlan karakter, ami jó dolog, viszont irreálisnak tűnt, hogy egy huszonéves elemző közvetlenül a CIA igazgatójának dolgozzon.

Akciójelenetek

Akció terén Greengrass hozta a kötelezőt. A két leginkább emlékezetes a görögországi jelenet, amelyben Bourne és Nicky menekül a CIA elől, illetve a filmvégi autós hajsza volt. Előbbit a tüntetés által földi pokollá változtatott utcák hangulata teszi átlagon felülivé, utóbbit pedig a hihetetlenül brutális zúzás a megállíthatatlannak tűnő teherautóval (leginkább a Halálos iramban 5 fő autós üldözésére emlékeztetett). Egyébként a közelharci jelenetek ugyanolyan őrült stílusban készültek, mint az előző filmekben, úgyhogy pislogni nem érdemes közben.

Összességében véve egy hangulatos, stabil színvonalú alkotás lett a Jason Bourne. Sok újat nem nyújt és biztos nem lesz annyira „újranézős”, mint az első három rész, viszont kétórás időtartama alatt kellemesen le tudja kötni a nézőt.

https://www.youtube.com/watch?v=gncbelmTN7w

A film adatai:

Eredeti cím: Jason Bourne
Hossz: 123 perc
Bemutató: 2016. július 28.