Scott Adkins – Close Range kritika (2015)

Scott Adkins neve azoknak lehet ismerős, akik látták Boyka szerepében a Vitathatlan filmekben. A tökös és kemény angol úriember a B-kategóriás akciófilmek népszerű alakja, bár néha felbukkan nagyobb költségvetésű alkotásokban is.

Scott Adkins újra otthonos közegben

Miután unokahúgát elrabolja az egyik mexikói kartell, a magányos törvényenkívüli Connor McReady saját kezébe veszi az ügyet és egy kegyetlen rajtaütéssel kiszabadítja a lányt. Az akció során végez a kartell egyik magasrangú emberével is, ráadásul tudtán kívül nála marad egy olyan tárgy is, aminek a visszaszerzése még a bosszúnál is fontosabb a drogmaffia idős vezetője számára. Close Range kritika.

Scott Adkins ugyan nem egy igazán közismert színész, de az akciófilmek rajongóik számára neve ismerős lehet, hiszen az akrobatikus mozgású brit alakította a Vitathatatlan-széria második és harmadik részében az orosz származású harcost, Boykát. Annak idején ezt a két filmet ugyanaz az Isaac Florentine rendezte, aki jelen írás tárgyát is. A rendező és Adkins meglehetősen összeszokott duónak számítanak, hiszen már sokadik közös munkájukról van szó. És hogy mit akarok ebből a pár gondolatból kihozni? Ha egy B-kategóriás film stáblistáján látjuk ezt a két nevet, akkor ha hibátlan filmre nem is, de legalább korrekt módon összerakott verekedésekre lehet számíthatunk.

Milyenek a verekedős jelenetek?

Szerencsére a bunyók alatt a készítők hozták is ezt az elvárt színvonalat, a film viszont összességében véve vérzik vagy egymillió sebből. A fő probléma az, hogy a remekül sikerült, in medias res jellegű dinamikus nyitójelenet, illetve a hangulatos stáblista után a film jelentősen veszít a lendületéből és elkezdődik a bugyuta B-kategóriás sablonok kötelességtudó felsorolása. Ebben a kategóriában ugyan ritka a jó forgatókönyv, de egy megfelelően belőtt tempó, a korrekt módon levezényelt akciójelenetek és némi humor kompenzálni tudja a szkript hiányosságait. Ez az alkotás viszont nem igazán jeleskedik ebben a kompenzációban: a rosszfiúk túlságosan szembetűnő módon képtelenek automata fegyverrel eltalálni a főhőst, a dráma nyálas és felesleges, a sztori csak alibiként szolgál, a MacGuffin elcsépelt, ráadásul a főgonosz is önmaga paródiájává válik az ostoba parancsaival és irreális méretű, természetesen agyonkrómozott pisztolyának lóbálásával.

Ami szerencsére jól működik, az az egyszemélyes hadseregként tevékenykedő főszereplő. Scott Adkins színészi képességei ugyan meglehetősen korlátozottak, de karizmájának és fizikai felkészültségének köszönhetően kapunk jópár kellemes akciófilmes momentumot.

Összességében véve messze nem hibátlan, de a B-kategória keretein belül elfogadható színvonalat képviselő alkotás lett a Close Range. Scott Adkins rajongóinak mindenféleképpen ajánlom, egyébként pedig az átlagnéző számára kihagyható darab.

A film adatai:

Eredeti cím: Close Range [imdb link]
Hossz: 80 perc
Bemutató éve: 2015

Rendező:Isaac Florentine
Író:Shane Dax Taylor, Chad Law
Szereplők:Scott Adkins (Vitathatlan 2-4), Nick Chinlund (Harmadik műszak), Tony Perez (Egyszer volt, hol nem volt)
Fényképezte:Tal Lazar
Zene:Stephen Edwards
Producerek:Ehud Bleiberg, Chad Law, Shane Dax Taylor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..