Science Fiction Volume One: The Osiris Child kritika

A meglehetősen hosszú című Science Fiction Volume One: The Osiris Child, egy ausztrál akcióscifi, ami az oldschool irányzat egyik tökös és kemény képviselője. Por, verejték és sejthetően nem túlzottan magas költségvetés – vajon milyen lett a végeredmény?

A The Osiris Child rendezője: Shane Abbess

Shane Abbess a nem túlzottan ismert író-rendezők közé tartozik. Az ausztrál származású filmes hazánkban legnépszerűbb alkotása a Gábriel – A pokol angyala című darab, aminek költségvetését a hétköznapi munkájából fedezte. A film vegyes kritikai fogadtatást kapott, viszont anyagilag sikeres lett és beindította a fiatal filmes, illetve a tragikusan fiatalon, rák következtében elhunyt walesi Andy Whitfield karrierjét, aki később a Spartacus – Vér és homok sorozat címszerepével tett szert igazi világhírre. Abbess egy ideig Hollywoodban dolgozott. A sötét kristály folytatásánál, illetve a Forráskódnál merült fel a neve rendezőként, de végül az egyik projektből nem lett semmi, a másikat pedig Duncan Jones kapta meg. Ezt követően visszatért Ausztráliába és elkészítette az Infini (magyar címe a rendkívül ötletes Mentőakció lett, no comment) sci-fi horrort, ami ugyan számok tekintetében nem lett elsöprő siker, de hangulatában remekül idézte meg az Alien által teremtett irányzatot.

Kritika

A Science Fiction Volume One: The Osiris Child sztorija a távoli jövőben játszódik, amiben az emberiség kolóniákat kezdett létrehozni idegen bolygókon. Az egyik ilyen bolygón teljesít szolgálatot pilótaként a kiégett Kane Sommerville hadnagy (Daniel MacPherson), aki egy rossz döntését követően halálba vezette alakulatát. Tizenéves lánya, Indiana éppen látogatóba érkezett hozzá, de zárkózott apja a bolygóra küldi aktuális barátnőjéhez, miközben ő a légibázison teljesít szolgálatot. Egy nap megszakadt a lenti kolóniával a kapcsolat, Sommerville pedig a parancs ellenére elindul, hogy megkeresse a lányát a felszínen. Hamarosan csatlakozik hozzá egy szökött rab, a marcona, sötét múltú Sy Lombrok.

Konkrét költségvetési adatot nem találtam a filmről, de a minimalista vagy éppen hétköznapias érzetű díszleteken érződött a limitált büdzsé. Kreativitással persze jól kompenzálták a dolgot és az ehhez hasonlóan visszafogott erőforrásokból készülő filmek Achilles-sarka, a CGI is igen látványosra sikeredett.

A The Osiris Child szerkezete

A film története fejezetekre van bontva, amelyek nem teljesen időrendben következnek egymás után. Karakterek és sztori tekintetében a forgatókönyv sajnos nem hoz újat a zsánerben, viszont drámai téren Abbess és a társíró Brian Cachia bevállaltak jópár durvább húzást, ami a PG-13-as korhatárolás világába nem férne bele. Színészi játék tekintetében nem lehet panasz, mindenki jó munkát végzett. A stáb legismertebb tagja talán a korábbi Alkonyatos Kellan Lutz (akit egyébként szeretek szidni, de itt abszolút korrekt alakítást hozott), illetve az Egykoron harcosok voltak főszerepében, illetve a Csillagok háborúja előzménytrilógiában Jango Fettként felbukkanó Temuera Morrison voltak. A Kane-t alakító Daniel MacPhersonra érdemes lesz odafigyelni a jövőben, már az Infiniben is remekelt.

A darabos szerkezet miatt a hangulat változó jellegű volt, de az okos látványtervezésnek, illetve a jó rendezésnek és letisztult operatőri munkának köszönhetően végig magas volt a színvonal. Akciójelenetek terén sem lehetett panasz: mint említettem, a CGI igen jól sikerült, illetve minden más is a helyén volt a filmben. Egyedüli negatívumként a „szörnyek” megjelenését tudnám felhozni, az egy kissé illúzióromboló volt. Nem a technikai megvalósításukkal volt baj, hanem a designnal.

Végszó

Összességében véve ha nem is kiemelkedő, de szórakoztató sci-fi keverék lett a The Osiris Child. Elsősorban a keményebb stílusú, oldschool hangulatot kereső műfajszeretőknek merném ajánlani a filmet.

A film adatai:

Eredeti cím: Science Fiction Volume One: The Osiris Child [imdb link]
Hossz: 95 perc
Bemutató éve: 2016. szeptember 24. (USA)