Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet – kritika (2016)

A Star Wars-birodalmat uraló Disney mozifilmes téren két irányból építi tovább az univerzumot: a klasszikus trilógia folytatásaival, illetve a nem időrendi sorrendet követő antológiafilmekkel. A 2015-ben megjelent Az Erő ébredése számozás szerint a hetedik epizód volt és egy új trilógia kezdete, míg a tavaly decemberben debütált Zsivány Egyes nem más, mint az 1977-es (jelen pillanatban negyedikként futó) film közvetlen előzményeit feldolgozó különálló alkotás.

A Zsivány Egyes legnagyobb pozitívuma az, hogy készítői a lehető legapróbb részletekig törekedtek a klasszikus Star Wars hangulat megidézésére. A technológia messze nem kelt olyan letisztult és modern benyomást, mint az előzménytrilógiában. Az eszközök, űrhajók, ruhák kopottak, koszosak és elnyűttek, a birodalom esetében pedig végtelenül minimalisták és nyomasztóak. Viszlát, sterilitás! Ez a fajta hétköznapiság jellemzi a protagonisták csapatát is, akik közül a két legjelentősebb figura Jyn Erso (Felicity Jones) és Cassian Andor (Diego Luna). A nem teljesen ártatlan és naív főszereplőket jól egészíti ki a színes hátterű csapat, amelynek leghumorosabb tagja a K2SO nevű átprogramozott birodalmi elemződroid, aki kíméletlenül őszinte és gyakran nem helyénvaló megjegyzéseivel remekül oldja a hangulatot (hangja Alan Tudyk)

Azonban nem mindenki lesz feltétlenül boldog, ha a blockbuster-betegségben szenvedő forgatókönyvre kerül a szó. Sajnos Tony Gilroy és Chris Weitz műve egyáltalán nem hibátlan, mivel a két író számos esetben választott irracionális, teátrális drámázást a logikus megoldások helyett. Szerencsére Gareth Edwards rendezése és a főszereplők színvonalas játékának köszönhetően a kevésbé ésszerű részek sem jelentenek különösebb problémát. Az alkotás utolsó harmadát / negyedét viszont az igazán szkeptikusok is élvezni fogják, hiszen egy pokolian izgalmas, intenzív csatajelenetet kaptunk, amely remekül vezeti elő a némileg komor hangulatú történet lezárását. A felszíni jelenetek és a lázadó katonák felszerelése egyébként több helyen idézi meg a klasszikus vietnámi vagy második világháborús témájú filmek hasonló képsorait.

Technikai téren biztos volt, hogy az új Star Wars-film nem vall szégyent. A látvány fantasztikus, minden effekt a helyén van, a zene és a vágás telitalálat, illetve, mint említettem, az előzménytrilógiára jellemző CGI sterilitásnak úgy látszik végleg búcsút inthetünk. Ezen a téren talán csak a Tarkint játszó, 1994-ben elhunyt Peter Cushing digitális feltámasztásába lehet belekötni. A színészt részben egy dublőr alakította, akit aztán számítógépes módszerrel alakították át a megfelelő módon; a végeredmény ugyan nem lett tökéletes, de sokkal rosszabb technikai demonstrációnak is lehettünk már tanúi, ráadásul a készítői szándék is tisztességes volt.

Összességében véve egy kellemes szórakozást nyújtó, ám látványfilmes hibáktól nem mentes darab lett a Zsivány Egyes, aminek legnagyobb erénye az igazi Star Wars-érzés, ami áthatja minden képkockáját.

A Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Eredeti cím: Rogue One: A Star Wars Story
Hossz: 133 perc
Bemutató: 2016. augusztus 25. (Magyarország)

Rendező: Gareth Edwards
Író: Chris Weitz, Tony Gilroy
Szereplők: Felicity Jones (Őrülten hiányzol), Diego Luna (Elysium – Zárt világ), Ben Mendelsohn (Animal Kingdom – A rettegés birodalma), Donnie Yen (Kill Zone), Alan Tudyk (Én, a robot), Forest Whitaker (A komornyik),
Fényképezte: Greig Fraser
Zene: Michael Giacchino (eredeti főtémák: John Williams)
Producer: Kathleen Kennedy, Allison Shearmur, Simon Emanuel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..