Robot Wars 1993 kritika

A Robot Wars egy igazi, hamisítatlan B-kategóriás science-fiction.
A film eredeti címe: Robot Wars
Megjelenés éve: 1993.
Játékidő: 69 min

Egy 1993-ban bekövetkezett gáztámadás miatt Észak-Amerika jelentős része rablóbandák által uralt sivataggá vált. 2041-ben egy óriásrobotok gyártását tervező vállalat speciális túrákat indít a sivatagon keresztül egy épen maradt kilencvenes évekbeli városba egy óriási skorpióra emlékeztető robot felhasználásával. A cég legjobb pilótája, a forrófejű Drake (Don Michael Paul) egyre nehezebben viseli főnökeinek ostoba parancsait, ráadásul növekvő gyanúval figyeli a rablóbandák szervezkedéseit. Közben Leda (Barbara Crampton), a csinos archeológusnő rég elfeledett titokra bukkan az 1993-ban városban, amely veszélyeztetheti az egész kontinens békéjét…

A Robot Wars Charles Band (Trancers, Puppet Master) produceri felügyelete alatt született, a film rendezője pedig édesapja, Albert Band volt. Bizonyos kiadásokon szerepel a Robot Jox 2. cím, amely csupán egy félrevezető marketingfogás volt, hiszen e film története semmilyen kapcsolatban sem áll az 1989-es alkotással, akárcsak a néhol ugyanezzel a címmel forgalmozott 1990-es Crash and Burnnek.

A film története meglehetősen nyúlfarknyi és bizonyos pontokon meglehetősen bugyutácska is. A fő problémát számomra a karakterek jelentették, ugyanis nem csupán sekélyesek és elnagyoltak, hanem egyenesen irritálóak lettek. A főszereplő alapjában véve eltökélt és igazságos lenne, de forrófejű, iszákos és felsőbbrendűségét eltúlzott macsó viselkedéssel bizonygatja, miközben embertársait undorító módon kezeli. Erre a bosszantó tényezőre rájátszik a főszereplőnővel való kapcsolata is, akinek karaktere először megveti a pilótát, majd semmiféle különösebb magyarázat nélkül vonzódni kezd hozzá. Az archeológusnő ráadásul még idegesítően ostoba is.

A fenti problémákat erősíti a meglehetősen pocsék színészi játék is, amelyhez asszisztál az eredeti Robot Joxban felbukkanó Danny Kamekona is. Szerencsére a főszereplő enyhén lökött szerelőjét és jobbkezét játszó James Staleynek jutott pár igen komikus pillanat, és az általános színészi színvonalon némileg javít a korrekt módon sikerült magyar szinkron is (Don Michael Paul magyar hangját a tragikus hirtelenséggel elhunyt zseniális Selmeczi Roland adta).

Hangulatilag az alkotás hozza egy standard nyolcvanas évekbeli B-scifi hangulatát (…1993-ban), de a fő kérdés ugyebár az, hogy mennyire jelenik meg a filmben a címbéli „robotháború”. Ezen a ponton a nézői elvárásokat sajnos csak részlegesen sikerült teljesíteni, mivel a filmben főként csak egyetlen skorpiószerű robot szerepel, a „háború” pedig pusztán egy néhány perces összecsapás egy humanoidabb formájú gépezettel. Az effekteket klasszikus stop-motion-nel és modellek használatával oldották meg, ezen a téren ha nem is nevezhető korszerűnek az alkotás látványvilága, legalább kapunk egyfajta élvezhető régies jelleget.

A nyolcvanas-kilencvenes évekbeli B-kategóriás akcióscifik rajongóinak is csak mértékkel merem ajánlani a filmet. A pocsék színészi játékot és idegesítő karaktereket szerencsére kompenzálja a rövid játékidő és bár a cím által ígért akciójelenetek kisszerűek és rövidek, legalább hangulatosra sikerültek.