Tomb Raider: Minőségi adaptáció, úristen

VÉGRE! A harmadik Tomb Raider film jól sikerült.

A sztori

Lara Croft huszas évei elején járó  csóró, forrófejű, független nő, akire bár komoly örökség várna, inkább biciklis futárként dolgozik, csak hogy ne kelljen elfogadnia évekkel korábban eltűnt apja valószínűsíthető halálát. Egy nap felbukkan egy nyom, ami miatt mégis pislákolni kezd a remény, hogy apja életben van, ezért Kínába utazik, hogy megtaláljon valakit, aki elvezetheti egy rejtélyes szigetre.

Az átok

Az a nagy helyzet, hogy a Tomb Raiderrel megtört az átok, ami a videojáték adaptációkat mindig is súlytotta. Látszik az alkotáson, hogy a készítők az alapanyagot adó 2013-as rebootjátékot ismerték, érezték és tisztelték is, ráadásul rendelkeztek azzal a fajta öntudatossággal is, amivel képesek voltak leküzdeni a két médium különböző jellegéből fakadó akadályokat. Ennek köszönhetően a Tomb Raider a legtöbb, eredeti franchise elemeit ugyan felhasználó, de filmként működésképtelen játékfeldolgozással ellentétben köszöni szépen, mozgóképes alkotásként is megáll a saját lábán. Méghozzá nem is éppen bizonytalanul.

Sztori és forgatókönyv

A főszerepben Alicia Vikander hatalmasat alakít, remekül kelti életre Larát, aki bár sebezhető és érzelmes, mégis hihetetlenül tökös és kitartó. Ez részben a színésznő saját odaadásának és tehetségének, részben pedig a remekül megírt és a film első felében alaposan bemutatott karakterének köszönhető. Mert hát igen, a filmnek volt egy decens sztorit és komplex főhőse mellett egy emberközeli, földhözragadt antagonistát is felvonultató forgatókönyve! Persze a szkript azért nem váltotta meg a világot, de az adaptációs átkon jóval túlmutató színvonalat képviselt. A negatív vonalon a kisképernyőn már sokszor bizonyított Walton Goggins remekelt. A Lara apját játszó Dominic West is jó volt.

A Tomb Raider, mint mozgókép…

A film látvány és akció terén egy tisztességes felsőközépszintet ütött meg. A csörték picit túl voltak vágva és az effekteken is látszott az a fránya 90 millió dolláros költségvetés (egy átlagos Marvel filmnél 200-zal kell számolni), viszont Roar Uthaug és csapata ügyesen kompenzálta ezt a játék magával ragadó hangulatának és vizuális stílusának megidézésével. A rajongók is megkapták a maguk utalásadagját. Ezek a pillanatok szerencsére egyáltalán nem voltak erőltetettek, remekül integrálták őket az események folyamába. A tempó az alkotás elején egyébként egészen visszafogott, Lara szerencsére kellő teret kap a kibontakozásra, azonban az események beindulásával elég durván bepörög a film. A bruttó 118 perces játékidő tökéletes volt ehhez az anyaghoz.

Összegzés

Összességében véve a Tomb Raider egy kellemes kalandfilm lett, amelyet az erős női főhősöket kedvelők biztosan tárt karokkal fognak fogadni. Adaptációként hű tudott maradni az alapanyagához, de végre megtörtént az, amire régóta vártunk: a feldolgozás önálló, elvonatkoztatható alkotásként is működőképes tud lenni.  Bár messze nem egy hibátlan alkotás, de sok-sok pozitívuma miatt egy szerethető, élvezetes darab. [imdb]