A Becky egy 2020-as horrorfilm, amely ad néhány pofont a műfaji kliséknek.
A film főszereplője a kora tini éveiben járó Becky, akit súlyos személyes veszteség ért. A tragédia dühössé, lázadóvá tette, amit jószándékú apja is nehezen kezel. Úgy tervezik, hogy családi hétvégét tartanak az erdei nyaralójukban, azonban váratlanul szökött fegyencek jelennek meg a házban. Becky magára marad a vadonban és feszült macska-egér játék kezdődik; a dühös lány azonban nem feltétlenül az áldozat szerepét tölti be a kialakult helyzetben.
Lulu Wilson kapcsán nemrég emlegettem egy fórumon, hogy szerintem körülbelül ő hozta a leginkább „Star Trek alakítást” a Picard című sorozatban. Játékában megvolt az az őszinte ártatlanság, az a világra való rácsodálkozás, amelyről az ismeretlen felfedezésének öröme jutott eszembe.
Erre jön ez a film.
Harag. Fájdalom. Dac. Az életben maradás és a bosszú erőszakos kompromisszum-mentessége. Az ártatlanság és annak elvesztése. Ezt a 14 éves Wilson mind lehozza a bruttó kilencven perces játékidőben, hitelesen, lejátszva mindenkit a vászonról.
Ami azért is durva, mert az antagonisták oldalára is jutott két igen erőteljes alakítás. Egyrészt a hatalmas termetű, kemény kisugárzású Robert Maillet vitt meglepően átérezhető mélységet figurájába, másrészt… Kevin James játszotta a főgonoszt.
A kegyetlen, manipulatív, szociopata, neonáci főgonoszt, akinek a kopasz tarkóján egy hatalmas horogkeresztet visel. James szintén dicséretet érdemel: figurája másodpercek alatt ripacskodó karikatúrává válhatott volna, azonban komikusi hátterével teljesen szembefordulva egy rendkívül komoly, visszafogott alakítást tett le az asztalra.
A film sztorija is szépen építkezik. A készítők a film elején elég időt adtak a hangulatépítésre és arra, hogy megismerjük Becky hátterét, illetve kellően megutáljuk a karaktereket. Csak ezután szabadul el a pokol; az itt következő vadászat során jócskán felrúg néhány klisét és tökösen bedob még néhány erőteljesen exploitation közeli jelenetet is. A készítők bölcsen spóroltak ezekkel a képsorokkal, így erőteljesebb hatást tudtak kiváltani. A második felében ugyan lelassul egy kicsit és veszít az addig felépített feszültségből, viszont szerencsére a fináléja cserébe kellően ütős lett.
Összességében véve egy jól felépített, hangulatos és kiváló alakításokkal teli alkotás lett a Becky. A címszereplő komplex karakterét Lulu Wilson fantasztikus játékkal keltette életre, Kevin James pedig meglepően jól hozta a főgonosz figuráját. A tempó rendben volt, a durvulás pedig hatásos, ám mennyiségét tekintve mértéktartó lett.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…