A CTRL nélkül fiktív, de valószerűségtől el nem ragaszkodott története 1983-ban indul, egy texasi informatikai vállalkozásnál, amikor is négy zseniális szakember belevág egy forradalmi projekt megvalósításába.
A sorozat az ő és szeretteik sorsát, folyamatosan változó kapcsolataikat mutatja be az informatikai forradalom különböző eseményein, hullámain keresztül.
A CTRL nélkül (ejtsd: Kontrol nélkül) első epizódjai még sok hasonlóságot mutatnak más, különböző korokban élt, enigmatikus zsenikkel foglalkozó drámasorozatokkal, néhány részt követően azonban megtalálja saját hangját. A kezdetben sablonszerű főszereplők egyre komolyabb mélységet kapnak, kapcsolataik pedig rendkívül komplexszé, gyakran ellentmondásossá válnak. Minden évad más időszakban játszódik és eltérő status quoval indul: barátságok születnek és zilálódnak szét, a főszereplők sikeressé válnak, vagy elbuknak… a CTRL nélkül alapját ez a már-már szappanoperaszerű dinamika és a folyamatos evolúció adja.
Habár az egyes évadok történetei különböző informatikai vívmányok köré íródtak, a sztorik ívét mindig a karakterek fejlődése adja: a széria nem próbálja a manapság divatos geek kultúra követőit felszínes apróságokkal lekenyerezni, hanem mindig a pszichológiára és a jellemre alapoz. És azt milyen jól teszi… Mivel a sorozat írói az egyes konfliktusok minden oldalának elegendő teret adtak, a döntéshozatalkor kimeneteltől függetlenül biztosan szarul fogja magát kicsit érezni az empatikus néző, hiszen valahol minden szereplőnek igaza lesz egy kicsit a saját álláspontjával kapcsolatban. Ez a valódi, tömény zsenialitás.
Technikai oldalon már az első pillanatoktól kezdve uralkodik a profizmus: a hangulat, a díszletek nagyon a helyükön vannak. Az operatőri munka, a rendezés remek, Paul Haslinger zenei inputja pedig igazi 10/10-es (a főcím az valami csodálatos, de tényleg).
A széria legkeményebb húzása, hogy még a legpozitívabb karaktereket is képes antagonista szerepbe kényszeríteni, és a legszemetebb figuráiból is képes mélyen emberi, megható döntéseket kiszedni úgy, hogy tetteiket közben nem érezni megalapozatlannak vagy irreálisnak.
A fő figurák:
zseniális marketinges súlyos mentális problémákkal. Lee Pace egy vonat lendületével és egy természeti katasztrófa intenzitásával vetette bele magát a szerepbe; MacMillan teátrális megnyilvánulásaikból és teljesen kiszámíthatatlan motivációkból álló karakter isteni csodaként keltette életre.
lázadó, apakomplexusos programozózseniként indul, azonban a passzív sablonból hamarosan az események egyik fő alakítója lesz.
tipikus alulértékelt háziasszonyból egyfajta feminista jelkép lesz, aki minden fronton bizonyít, akár családról, akár karrierről van szó.
a szürke mérnökből MacMillan kihozza a maximumot, aktív karakterré teszi.
az a karakter, akit minden film és sorozat a partvonalra küld sablonos antagonistaként; a CTRL nélkülben viszont talán a legjobban eltalált, legszebb ívet leíró figura, aki Toby Russ energikus stílusa miatt szinte kilép a kijelzőből.
Habár maga a sorozat fiktív történetet mond el, a társadalmi és iparági körülmények, amik között a karakterei dolgoznak és élnek, teljesen valószerűek.
A 4×10 részből álló szériában a legszebb, ahogy változik a hangneme és ahogy a mélyben lakozó emberiessége a felszínre tör. A második évadtól kezdve egyre erősebbé válik ez a tényező, az évadzáróra pedig egyértelműen felülír mindent: zseniális analógia arra, hogy a technológia milyen szinten életünk részéve vált az elmúlt négy évtized vívmányainak köszönhetően.
És amit lehet imádni benne: teljesen, gyönyörűen lezárt, kerek, egész történet. 40 rész és kész. Nem fogyott el a lendület, nem lett cliffhanger… hatalmas szerencse ez a mai sorozatos világban. Pedig az AMC többször lengette meg a kaszát az alacsony nézettség miatt, viszont az egyre erősebbé váló kritikai fogadtatás és a hűséges nézőréteg miatt végül ez nem következett.
Nem tudom, hogy tetszeni fog e neked ez a sorozat. Tényleg.
Ismerős is, mert zsenikkel, mindenféle ipari vívmányokkal sok széria foglalkozott már, de én személy szerint ezt a csodálatosan bemutatott humán faktort nagyon kevés alkalommal tudtam úgy átérezni, mint a CTRL nélkül esetében. Nálam nagy kedvenc lett, annyi biztos. IMDB: [link]
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…