Doctor Strange az őrület multiverzumában: igen, ehhez a filmhez kellett egy Sam Raimi.
Doctor Strange megment egy tinédzser lányt (Xochitl Gomez) a rá vadászó szörnytől. Mint kiderül, Americának azért kell menekülnie, mert egyedülálló képességgel bír: utazni tud a Multiverzum világai között. Strange és a lány őrült utazásra indulnak, hogy megállítsák a világmindenséget fenyegető erőket.
A Végjátékig hatalmasat ment a Marvel és csak “kisebb” hibákat vétett, az azt követő projekteknél viszont már elkezdett csetleni és botlani a nagy óriás. A Fekete özvegy film felesleges volt, a minisorozatok hullámzó színvonalúak lettek, ráadásul a minisorozat hosszúságot (és átgondoltabb időbeli elhelyezést, khm) megkívánó Örökkévalókat egy hosszú, de legalább széteső filmbe erőltették bele. Plusz volt a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája is. A Pókember: Nincs hazaút viszont megint kasszát robbantott, imádták a rajongók – ugyanakkor ez legalább annyira Sony film volt, mint Marvel. Szerencsére a Doctor Strange folytatás egy újabb színvonalas alkotás lett a sorozatban: a Disney szigorú korlátait feszegető, néha egészen ambíciózus, tripszerű élmény, amelyen érződik erős stílusérzékkel bíró rendezőjének keze nyoma.
Ugyanakkor azért mégis egy 200 milliós franchise-látványfilmről van szó, szóval ne várjuk azt tőle, hogy a film médiumának új távlatait fogja megnyitni. Egy igényesen elkészített alkotásról van szó, ami audiovizuális stílusát tekintve frissítő módon horrorisztikusabb elemekkel is operál, ráadásul a sztoriját lendületben tartó karakter-motiváció teljesen emberi és érthető. Ez a motiváció valódi szerepet kap és nem csak egy ürügy az audiovizuális és fanservice orgiára (mármint igazából az, csak rendesen ki van dolgozva), ráadásul igen erős színészi játék is társul mellé – de hogy kitől, azt nem akarom lelőni.
Összességében véve egy szerethető, a Marvel-vonalhoz képest kicsit érettebb és sötétebb darab lett a Doctor Strange az őrület multiverzumában. Sztorija jól működik, hangulata nagyon erős, jó sok meglepetéssel szolgál, ráadásul Danny Elfmannek köszönhetően még karakteres zenei háttérrel is bír.
Jó lett, köszönjük, kérünk még.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…