A Star Trek – Mindenen túl végre egy picit közelebb hozta a látványos mozis franchise alternatív univerzumát és a klasszikus sorozatok mélyebb gondolatisággal bíró világát. Kritikánk.
Az Enterprise lassan három éve van úton. Az ötéves kiküldetés vége még messze van, azonban úgy tűnik, az együttélés nehézségei és a monoton feladatvégzés kezdi felőrölni a legénység idegeit. A fásult és letört emberek hétköznapjaiba kellemes változást hoz, amikor végre dokkolhatnak a Föderáció vadonatúj űrállomásán, a Yorktownon. Azonban hamarosan újra útra kell kelniük, mivel egy vészjeleket sugárzó, ismeretlen mentőkabin sodródik az űrállomás közelébe és az egyetlen hajó, amelyik képes felkutatni a bajba jutott legénységet nem más, mint az Enterprise.
A tény, hogy a Star Trek idén ötven éves, valószínűleg okozott néhány ősz hajszálnyi idegeskedést a Paramount vezetőinek. Az alternatív idővonalon játszódó 2009-es Star Trek és a folytatás, a Sötétségben jól teljesített a kritikusoknál és a pénztáraknál is, viszont sok negatív vélemény hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a klasszikus Star Trek gondolatiságtól igen távol álltak. Amikor a második film után J. J. Abrams távozott a rendezői székből, a stúdió az egyik forgatókönyvírót, Roberto Orcit akarta megbízni a direktori teendőkkel. Azonban az internet népe fellázadt és eldőlt a dolog: több tradíció kell a reboot-szériába. Így Orci és Kurtzman ment, Justin Lin (Halálos iramban 3.-6.), Doug Jung jött, Simon Pegg pedig kapott egy kis plusz megbízást a színészi teendői mellé. A végeredmény pedig jól sikerült: film végre egy kicsit közelebb áll Gene Roddenberry gondolatiságához, illetve az eredeti karakterek jelleméhez, viszont továbbra is szexi, vagány és látványos maradt.
Lin értő, visszafogott rendezésének, illetve Jung és a bevallottan geek Pegg forgatókönyvének köszönhetően megint egy sodró lendületű, szemkápráztató, humorában talán a Galaxis őrzőire hajazó akciófilmet kaptunk, amely a legjobb pillanataiban pont olyan, mint egy igazán meghitt, tiszteletteljes hangulatú nosztalgiabuli.
A Star Trek – Mindenen túl történetének nagy része egyetlen bolygón, illetve a Yorktown űrállomáson játszódik. A galaktikus ugribugri elkerülésével kapott egyszerű sztori néhány durvább logikai zökkenőt leszámítva működik és felépítésének köszönhetően a karakterek kerülnek előtérbe. Különösen jól sikerült a McCoy – Spock szál: humoros csipkelődésük szépen idézte meg az eredeti sorozatot. Színészi játék terén egyébként az eddigi rendkívül magas színvonalat hozza a film, Chris Pine, Karl Urban, Zachary Quinto és Sofia Boutella is remekül teljesít. Az előző két film forgatókönyvéhez képest némileg előrelépést jelent a főgonosz Krall (Idris Elba) karaktere is, aki ugyan már megint csak egy sablonos rosszfiú, de legalább már kétdimenziós személyiséggel rendelkezik.
Blockbusterhez méltóan a film bővelkedik az akciójelenetekben. Ezek mind látványosra sikerültek, csak éppen egy kicsit talán már túl sok is volt belőlük, viszont a tetőpont közelében ellőtt eszméletlenül tökös űrhajódarálda miatt abszolút nem lehet haragudni az alkotásra.
Összességében véve remekül sikerült a Star Trek – Mindenen túl. Ami eddig működött, továbbra is jelen van, de a hagyománytisztelet, illetve a mértéktartás is felbukkan a kétórás alkotásban, így talán végre mindenki boldog vigyorral tud majd távozni a film végén a moziból.
A film adatai:
Eredeti cím: Star Trek – Mindenen túl
Hossz: 122 perc
Bemutató: 2016. július 17.
Rendező: | Justin Lin |
Író: | Simon Pegg, Doug Jung, Gene Roddenberry (az eredeti „Star Trek” televíziós sorozat) |
Szereplők: | Chris Pine (Kirk), Zachary Quinto (Spock), Karl Urban (McCoy), Idris Elba (Krall), Zoe Saldana (Uhura), Simon Pegg (Scotty), John Cho (Sulu), Anton Yelchin (Chekov), Sofia Boutella (Jaylah) |
Zene: | Michael Giacchino |
Producer: | J. J. Abrams, Roberto Orci, Lindsey Weber, Justin Lin |
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…