A Top Gun: Maverick egy masszív moziélmény.
Maverick már az ötvenes éveiben jár, azonban még mindig századosi rangban repül a haditengerészetnél – nem mintha másra vágyna. Függetlenségét és önfejűségét nem nézik jó szemmel felettesei, azonban most egy testreszabott feladatot kap: tapasztalatainak köszönhetően ő a legalkalmasabb arra, hogy kiképezzen egy csapatnyi veszélyes küldetésre induló Top Gun pilótát.
A Tom Cruise: Superman franchise keretein belül a színész ezúttal újra Pete “Maverick” Mitchell bőrébe bújt egy olyan filmben, amely sem a nosztalgiafaktorral, sem a szájtátós látványelemekkel nem spórol.
A Top Gun: Maverick legnagyobb előnye, hogy nem egy szokványos látványfilm, ahol a színészek a greenscreen és CGI adta biztonság keretein belül szimulálták a repülés élményét. Persze ebben a filmben is használtak számítógépes látványelemeket, azonban a vadászgépes zúzás nagy részét VALÓDI F-18-asokkal vették fel. A pilótákat alakító színészeknek kőkemény pilótaképzésen kellett részt vennie és bár a vadászgépeket végül nem ők vezették, végig ott ültek a hátsó ülésen, miközben a színészi feladataik mellett kezelték a kamerákat és a világítást. Emiatt látvány terén ég és föld a különbség a Top Gun: Maverick és egy átlagos blockbuster között, mert a gyakorlati megvalósításnak, a tökéletes vágásnak és a még tökéletesebb score-nak köszönhetően itt aztán durván átjön a vadászgépek iszonyatos ereje és sebessége, illetve a manőverek veszélyessége.
És a film többi része?
Természetesen egy melodramatikus, ízig-végig amerikai történetet kapunk a filmben, ami a színészi alakításoknak és a remekül eltalált hangulatnak köszönhetően egészen jól működik. A készítők tisztában voltak azzal, hogy a Top Gun nem csupán egy film vagy kultfilm, hanem a nyolcvanas évek popkultúrális ikonja, így ki merték maxolni a nosztalgiafaktort. Rengeteg beállítás és szituáció az 1986-os alkotást idézi meg, viszont pozitívum, hogy ezt a nosztalgiát az alkotás történetének és Maverick karakterének részévé tették. Emiatt a múltidézés organikus módon illeszkedik a filmbe, de az is előfordul, hogy önironikusan jelenik meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a trendeknek megfelelően egy kvázi-remake vagy soft-reboot lenne a film. Ez egy teljes értékű folytatás új alapszituációval, méghozzá egy nagyon jól sikerült folytatás.
A Top Gun: Maverick tényleg az a film, amit moziban kell nézni az élmény miatt.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…