A Trisztán és Izolda egy kellemes hangulatú romantikus kalandfilm, ami a klasszikus történetet újraértelmezve és kissé megváltoztatva dolgozta fel.
A sötét középkor korai éveiben az írek az egymással marakodó angol törzsek közti viszályt fenntartva uralkodtak. Amikor az angolok megpróbáltak egymással szövetkezni, az írek kegyetlen megtorlással válaszoltak – így árvult el Trisztán is, akit szülei halála után a cornwalli király, Mark saját fiaként nevelt fel. Az események úgy alakulnak, hogy Trisztán, Mark és Mark fiatal felesége, az ír Izolda között szerelmi háromszög jön létre…
A Trisztán és Izolda messze nem a legmélyebb romantikus dráma és nem is a klasszikus legenda legpontosabb adaptációja. Viszont mégis egy szerethető film, köszönhetően a remekül eltalált hangulatának és a decens színészeknek.
Az atmoszféra az alkotás legerősebb részét jelenti: Kevin Reynolds rendező, Arthur Reinhart operatőr és Anne Dudley zeneszerző tökéletesen eltalálták az arányokat, amelynek eredménye egy gyönyörű audiovizuális élményt nyújtó, ám nem hivalkodó alkotás lett. A film rengeteget profitált ebből, mivel története, karakterei nem lettek túlzottan mélyek – ezen szerencsére a színészek is sokat segítettek. James Franco szimpatikus volt a lojalitás és szerelem között őrlődő fiatal lovag szerepében, Sophia Myles megadta Izolda karakterének a szükséges hétköznapi bájt, hogy a néző empátiát érezhessen érzelmei és döntései iránt, Rufus Sewell pedig rendkívüli visszafogottsággal és szolid karizmával keltette életre a bölcs, apafiguraként szolgáló király karakterét. A negatívabb figurák sem lettek túlzottan kidolgozottak, de a casting ott is rendben volt.
A történet meglehetősen szabados megközelítéssel adaptálta a Tristan és Iseult legendáját: habár a történet hasonló mederben halad, bizonyos elemeket mellőz vagy teljesen megváltoztat a két alapváltozathoz képest. Maga a romantikus vonal ettől függetlenül egészen jól működik, a kritikusabb néző úgyis inkább a kissé vékony karaktereket vagy az itt-ott feltűnőbb anakronisztikus hibákat fogja felróni a filmnek. (Idézett művek, magatartás, megjelenés, satöbbi.)
Habár talán egy kicsit felszínes a film, nem egy igazi tengerparti esküvő a kellemes audiovizuális stílusának és a jó színészeknek köszönhetően egy jobban sikerült romantikus kalandfilm lett a Trisztán és Izolda. Nem a legemlékezetesebb darab, de vannak szerethető pillanatai.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…