Limonádénak limonádé a Nappali műszak, de annak viszont igen jó.
Bud (Jamie Foxx) látszólag medencéket takarít San Fernandoban, valódi állása azonban az, hogy közben vámpírokra vadászik. Hogy anyagilag támogatni tudja kislányát, kénytelen engedelmeskedni új felettese parancsának: magával kell vinnie a vadászatokra egy “felügyelőtisztet”, aki egy zöldfülű, nyámnyila irodatöltelék (Dave Franco).
A Nappali műszak egy tisztességes töltelékfilm: megvalósítása minden szempontból elér legalább egy átlagos szintet, ám nem elég kiemelkedő ahhoz, hogy maradandó legyen. Szórakoztatónak viszont nagyon is szórakoztató vállalkozás.
A sztori gyakorlatilag a nyolcvanas és kilencvenes évekbeli buddy-cop akcióvígjátékok és a később gyakorivá vált “különleges ügynökség” témájú filmek kliséiből áll össze. Csak ebben a darabban éppen vámpírok a rosszfiúk. Van itt minden:
Habár ebből a listából látható, hogy eredetiségre nem kell számítani, a sztori rendben van, mivel a film nem igazán ad teret az unalmas üresjáratoknak. Az alkotás bővelkedik az akciójelenetekben, amelyek meglehetősen színvonalasak lettek: a koreográfiák egész jók, az operatőri munka ügyes, a testrészek mellett pedig repkednek az egysorosok és a totál zakkant poénok is. Amikor darálás van, akkor él igazán a film – és szerencsére a csörtékkel nem spóroltak az alkotók.
Egyébként hangulat terén a Nappali műszak jócskán eltér a többi vámpírfilmtől, de ez előnyére válik – pluszt jelentett az igényesen összeválogatott hiphop-vonalú soundtrack is.
Jamie Foxx tökéletes választás volt a főszerepre, lazán hozza a karakteres, poénkodó akcióhőst. Társaként Dave Franco már egy kicsit felemás volt: a film második felében jó, az elsőben viszont néha már egy kicsit túl sok (bár ott a poénjait és karakterét se feltétlenül a legjobbra írták meg). Annak pedig külön örültem, hogy az átlagos A-kategóriás filmekkel ellentétben Scott Adkinst végre nem holmi néma statiszta szerepre kárhoztatták, hanem egy kis epizódjellegű csörtében Steve Howeyval az oldalán ökörködhetett (és csépelhetett) egy emlékezeteset.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…