A Poszeidon-katasztrófa ötvenéves film létére minden szempontból lekörözi a mai átlag katasztrófafilmeket.
A Poseidon nevű luxus-óceánjáró utolsó útján New Yorkból Görögországba tart. Egy földrengés azonban hatalmas hullámokat indít el, amelyek felborítják a hajót. Egy csapat túlélő elindul a propeller-ház felé, abban reménykedve, hogy onnan talán ki tudnak jutni a hullámsírba tartó hajóból.
Az a durva ebben a filmben, hogy 50 év telt el a bemutatása óta, azonban a mai látványfilmekhez képest remekül tartja magát – sőt, sok szempontból felül is múlja azokat. Epikus pillanatok és látvány terén talán visszafogottabb a modern daraboknál, ugyanakkor emberközeli megközelítése és a “valóságszaga” miatt a feszültségteremtés fantasztikusan működik, a kis döntések vagy hőstettek tétjei pedig átérezhetőek. A túlélés valódi kérdést jelent ebben az alkotásban.
Egy-két felvételen persze egyértelmű, hogy miniatűrt látunk, ez azonban a túlhasznált, steril CGI és gyakori félhomályos megvilágítás korában a legkevésbé sem zavaró. Ugyanakkor a film bőven kompenzál látvány terén a díszleteket illetően, amelyek remekül érzékeltetik a hajó állapotát és a főszereplőkre leselkedő veszélyeket. Ehhez még hozzátett a fantasztikus kaszkadőri munka is.
Karakterek terén viszont a film egy kicsit felemás képet mutat. Már itt is megjelennek bizonyos idegesítő archetípus-karakterek vagy a kötelező drámai elemek, ugyanakkor hatalmas pozitívumot jelentett, hogy ez utóbbiak nem mentek a kötelező klisés időhúzás irányába (épp két óra alatt van a film játékideje, ideális), továbbá a főszereplőnek köszönhetően jól működött a csoportdinamika is. A Gene Hackman által alakított bátor szerzetes igazi vezető karakter, aki gondolkodás nélkül kockáztatja a biztonságát azzal, hogy a többiek előtt halad, ugyanakkor halandó emberként neki is a csapat tagjainak tudására és képességeire kell hagyatkoznia. Ráadásul Hackman alakításának köszönhetően a figura plusz dimenziót nyert, aki harcias, nyers, de gyengédségre is képes stílussal keltette életre karakterét, ezzel adva mélységet neki. A csapat tagjai közül nem mindenki alakított ugyanolyan jól, de az összkép így is pozitív volt.
A finálé miatt pedig további pluszpont jár a filmnek.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…