A túl steril előzményfilmet és két enyhén identitászavaros folytatást követő ötödik epizód, a The Scorpion King: Book of Souls váratlan színvonal-emelkedést visz a szériába a B-filmes korlátai ellenére is.
Mathayus, az egykori Skorpiókirály megfáradt és visszavonult a kalandozástól, a harctól. Múltja elől azonban nem menekülhet: ezúttal egy Tala nevű harcosnőnek kell segítenie, hogy egy ősi könyvvel megállíthassanak egy vérszomjas hadurat.
Habár az ötödik Skorpiókirály-film is a B-kategóriába esik, számos szempontból előrelépést mutat az előző három epizóddal szemben.
Atmoszféráját tekintve sokkal konzisztensebb azoknál: a karakterekből árad az izomszag, a díszletek összhangban vannak egymással, a rendezés pedig ügyesen trükközi ki a kis költségvetés sok-sok buktatóját. Pluszpont jár a zenéért is, ami remekül támogatta a hangulatot.
Az új, mocskosabb és keményebb hangulathoz új színészt is kaptunk a főszerepre, ezúttal Zach McGowan személyében. Habár méretét tekintve kisebb az eddigi címszereplőknél, fizikalitása, és legfőképpen karizmája miatt illett a filmbe. A két női főszereplő érdekes ellentétet képviselt: Tala (Pearl Thusi) egy kemény, határozott harcosnő volt, míg Amina (Katy Louise Saunders) egy sokkal finomabb, drámai figurát kapott. A komolyságot a kissé viccesen festő gólem dinka megszólalásai enyhítették, illetve Tala időnkénti cinikus megjegyzései. (Ez jócskán hozzájárult a karaktere megszilárdításához is.) A gonoszok természetesen elnagyoltak és túltoltak, bár legalább ők sem szenvedtek hiányt karizmából. Az örökké mémbe foglalt arcú Peter Mensah tökéletes választásnak bizonyult főgenyának.
A sztori természetesen faék egyszerűségű és a szokásos sword-and-sworcery klisékből áll össze. A két forgatókönyvíró azonban jól keverte a lapokat, így a történet jól működött, nagyrészt a korrekt módon megírt pozitív karaktereknek is köszönhetően.
Az akciójelenetek tisztességesek voltak, bár nem meglepő módon túl voltak vágva. A látvány kicsit felemás volt: az operatőri munka néhol kimondottan szép volt, viszont a CGI itt-ott nem sikerült jól. (Bár pár helyen meg éppen kimondottan decens lett.) Viszont szintén hatalmas pozitívum, hogy a film nem erőlködött ezen a téren és csak keveset használták ezt az eszközt.
Összességében véve a The Scorpion King: Book of Souls egy decens kis kalandfilm, ami mintha csak egy kilencvenes évekbeli sorozat pilotja lenne (sak normális befejezéssel), vagy a Conan, a pusztító egy sokkal jobban megírt és felépített változata.
Hangulata erős, színészei karizmatikusak, története működik, alkotói pedig jól ráéreztek arra, hogy mit lehet kihozni egy B-kategóriás költségvetésből. Az egyetlen erőteljesebb negatívum talán csak az, hogy már nagyon-nagyon távol áll az eredeti Skorpiókirály koncepciótól – a címe lehetett volna akár „Randomcsávó nagy kalandja” is.
Ugyanakkor viszont soha rosszabbat. Kellemesen elszórakoztat, ha bírod a klasszikus stílusú, izomszagú sword-and-sorcery filmeket.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…