A Bandit a The Flying Bandit néven elhíresült törvényenkívüli történetén alapul, aki 59 bankot és ékszerboltot rabolt ki erőszak nélkül Kanadában.
Egy kisstílű bűnöző megszökik a börtönből, az USÁ-ból Kanadába utazik és új személyazonosságot vesz fel… majd egyetlen pisztolylövés vagy erőszakos cselekedet nélkül elköveti az ország történetének leghosszabb bankrablás-sorozatát.
A Bandit egy kellemes tempójú, szórakoztató krimi, ami Josh Duhamel rendkívül megnyerő alakításának és a könnyed, de nem komolytalan hangulatának köszönhetően az idei év egyik legnagyobb meglepetése lett.
Persze papíron az alapok nagyjából rendben voltak, viszont a háttérben álló BondIt Holding az utóbbi években a The Asylumnál is cikibb színvonalú szeméttel árasztotta el a B-kategóriát, ráadásul Mel Gibson sem feltétlenül a legjobb filmekben vállalt szerepet, szóval nem volt garancia semmire. (Gibson konkrétan mintha azokat a szerepeket vállalta volna, amikre Bruce Willis épp nem ért rá.)
A Bandit viszont egy jó film lett.
Ami jó benne, hogy készítői ügyesen éreztek rá az egyensúlyra, legfőképpen a főszereplő karakterének felépítésénél. Remekül érzékeltették az abszurd történet társadalmi hátterét, de azért a fiktív Flying Bandit csípős kommentárján keresztül az is egyértelművé válik, hogy az nem mentség volt számára. Szimpatikus és öntudatos figuraként mutatják be, ugyanakkor gyengeségein keresztül hőst sem faragnak belőle. De a forgatókönyv nem működött volna a megfelelő színész nélkül – és a fene egye meg, sose gondoltam volna, hogy Josh Duhamel valaha ilyen jó alakítást nyújt majd bármiben. Sármos, humoros, megnyerő – karizmája (és beszédstílusa) pedig olyan benyomást keltett, mintha egy fiatal, energikus, ambiciózus Vince Vaughnt látnék újjászületve.
(Off-topic, de Vaughn krimi irányú karrier-reneszánsza tulajdonképpen a vígjáték-szerepei előtti korai éveinek kései folytatása.)
A filmen itt-ott észre lehet venni, hogy nem lehetett túl magas a költségvetése, de ez nem válik hátrányára. Az atmoszférateremtés ügyes és ötletesek a kikacsintós poénok, a helyszínek, díszletek és kellékek jól működnek, és a színészi alakítások Duhamelen kívül is jók. Gibson karizmából lehozza figuráját, Elisha Cuthbert bájos és cuki, Nestor Carbonell pedig nagyon menő a Flying Banditet kergető nyomozó szerepében (és remek ironikus poénjai is vannak).
Összességében véve csak ajánlani tudom a filmet. Szórakoztató, van szíve, Duhamel pedig remekel. Talán nem a legeredetibb, bár furcsa ezt leírnom – oké, filmes eszközei talán nem azok, de jelen esetben a valóság írta az abszurd történetet, ami aztán az elkövetkező évtizedben számos filmkészítőt megihletett.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…