A klasszikus horrorfilmek modern remake-jeinek tömkelegében a 2013-as Gonosz halott a jobbak közé tartozik, identitását azonban nehezen találja meg az évtizedes klisék mellett.
Öt barát egy mindentől távol lévő erdei kunyhóban akar eltölteni néhány napot, hogy segítsenek egyikőjüknek megküzdeni a problémáival. Azonban rátalálnak a Holtak könyvére és annak hatalma ismerete nélkül szenvedésre szomjazó démonokat idéznek meg.
Ami a 2013-as Gonosz halott kapcsán mindenféleképpen dicséretes, hogy nem próbálja eltörölni a klasszikus filmtrilógia eseményeit, hanem amolyan kvázi-folytatásként működik.
Az alapszituáció hasonló, mint az első filmnél – néhány barát egy erdei kunyhóban száll meg és felfedezik a Halottak könyvét, amivel démonokat szabadítanak magukra -, rengeteg az utalás a korábbi filmekre és sok a párhuzam az azokban megtörtént események kapcsán is, ugyanakkor elég újdonság van benne, hogy indokolható legyen a létezése.
Az alkotás van annyira önálló, hogy története érthető legyen a klasszikus trilógia megtekintése nélkül is. Új karakterek hoz be, akik meglepően logikus indokkal vonulnak el a civilizációtól távol eső erdei kunyhóba és a köztük lévő viszonyrendszert is egész jól építi fel. Persze így sem túl mély vagy eredeti a dráma, de a nyomott hangulatú, lassabb kezdésnek így legalább van célja. Aztán a Alvarez kettesbe kapcsol és elkezdődik a vérben és a CGI helyett praktikus vizuális effektekben gazdag darálás, ami még emlékezetesebb(en undorító) pillanatokat is tartogat nézőjének. A szintén dicséretre méltó módon rövid játékidejű film pedig egy vizuális szempontból nagyon ütős, durva, remekül összerakott finálét is tartogat.
A Gonosz halott már ezekkel a pozitívumokkal lepipálja a legtöbb horror-remake-et, de sajnos megvannak a maga problémái. A legnagyobb baj a humor teljes hiánya, ami ugyan élesen elhatárolja az előzményfilmektől, ugyanakkor a széria sava-borsa pont a morbid és abszurd poénkodás volt. A másik a hangulat, amiből a fináléig egyfajta “standard modern horrorfilm” érzés árad… Mindennek tisztességes a megvalósítása, csak nem annyira nagyon kelt eredeti érzetet. Ez két olyan gond, ami miatt az új Gonosz halott nem igazán tud önálló identitást kialakítani a horrorfilmek tengerében. Az se segít a helyzeten, hogy bár a darálás durva és néha emlékezetesen gusztustalan is, a túltolt jellege egy kicsit megöli a feszültséget is.
Összességében korrekt és az előzmények irányába kellően tiszteletet mutató kis horror lett a Gonosz halott, ami viszont már messze nem olyan maradandó és ütös, mint az eredeti trilógia filmjei.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…