A Sniper-franchise 2020-ban elérkezett a nyolcadik (!) filmjéhez, amely a Sniper: Assassin’s End, magyarul pedig a Lopakodók: Az utolsó mesterlövész címet viseli. Rövid kritikánk következik.
Brandon Beckett mesterlövész, a legendás Thomas Beckett fia végre szabadságra ment. A pihenés azonban nem tart sokáig, mert rákenik egy politikus megölését. Menekülnie kell, azonban nem csak a hatóságok elől: egy profi bérgyilkosnő is vadászik rá.
Durva belegondolni, hogy a Sniper / Lopakodók franchise már 29 éve fut.
A Dél-Amerikában játszódó, hangulatos első film folytatásai két hullámban érkeztek és bár mind B-kategóriás darabok voltak, egészen idáig egészen stabil, élvezhető színvonalat hoztak. (Már ha bírod az ilyesmit.) A második és harmadik rész főszereplője továbbra is Tom Berenger volt, előbbi 2002-ben jelent meg és Kelet-Európában játszódott, utóbbi 2004-ben és a Távol-Keleten.
2011-ben rebootolták a szériát, és az eredeti főszereplő fiát alakító Chad Michael Collinsszal futottak tovább a filmek, amelyekből 2-3 évente jelent meg új rész. A színvonal továbbra is korrekt maradt, Tom Berenger és Billy Zane pedig kisebb-nagyobb jelenésekre bukkant fel az eredeti filmből.
A Lopakodók: Az utolsó mesterlövész című résszel érezhetően egy kicsit új irányba akarták vinni a szériát. Kaptunk menő neonszínű főcímet, egy kis retrowave hangulatú zenét és egy animébe illő bérgyilkosnőt, ezek azonban nem igazán tudják feldobni a meglehetősen laposra, helyenként pedig bántóan bugyutára sikerült filmet.
Ami pozitívum volt, hogy Chad Michael Collins és Tom Berenger karaktere kapott egy elkésett apa-fia kapcsolatot, mely a két színésznek köszönhetően egészen jól működött. Az operatőri munka is egész kellemes volt helyenként, illetve Ryan Robbins alakítása is szimpatikus lett a maga klisés „smartass zsaru” valójában.
A filmnek azonban volt három súlyos problémája:
Mivel B-filmekről volt szó, logikai zökkenők és kisebb hibák eddig is előfordultak a sorozatban, ám itt a lassabb tempó és gyengébb rendezés miatt sokkal érezhetőbbek voltak. Egy Don Michael Paul vagy egy Claudio Fah a kategórián belül sokkal jobb érzékkel tud tempósabb, szórakoztatóbb filmet összerakni a tapasztalatának köszönhetően, míg az új rendező, Kaare Andrews érezhetően nem tudta, hová nyúljon.
A Lopakodók: Az utolsó mesterlövész újítani próbált, viszont az elnyújtott jelenetek és a béna akciók miatt nem lett olyan szórakoztató, mint a széria korábbi darabjai. Chad Michael Collins és Tom Berenger közös jelenetei azért dobnak rajta, ráadásul Ryan Robbins öntudatosan előadott keménycsávó zsarufigurája is pozitívum volt.
Remélhetőleg a következő részben is felbukkan.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…