Nagyon kellenek az olyan filmek, mint a Rohammentő, csak egy kicsit kevesebb Michael Bay kellett volna bele.
Will Sharp (Yahya Abdul-Mateen II) kitüntetett veterán, akinek pénzre van szüksége felesége műtétjéhez. Fogadott testvére (Jake Gyllenhaal) beszervezi egy bankrablásba a kétségbeesett családapát, a terv azonban összeomlik és autós üldözés indul. A testvérek egy elrabolt rohammentővel próbálnak meglépni a rendőrök elől, a helyzetüket azonban nehezíti, hogy az autóban a mentőtiszt (Eiza González) az általuk lelőtt zsaru életét próbálja megmenteni…
Azért jó, hogy egyáltalán létezik a Rohammentő, mert az ilyen filmekre ugyan van igény a nézők részéről, de nincs belőlük elég. Ami kell:
A John Wick-filmek, a Senki vagy az Extraction ebbe a kategóriába tartoznak és a Rohammentőre is igazak ezek a kitételek. Ez jól is van így.
Viszont ez egy Michael Bay film, Michael Bay pedig nagyon nem az épeszű arányérzékéről (vagy éppen az ép eszéről) híres rendező. A Transformers-filmek egyre durvábban feltüzelték az egóját, ezzel együtt pedig egyre rosszabbá is váltak. Szerencsére közben megcsinálta a kisebb költségvetésű Pain & Gaint és 13 óra: Bengázi titkos katonáit – előbbi elborult, szatirikus vígjátékként jól működött, utóbbi esetében pedig a komor téma miatt nem szaladhatott el vele a ló – viszont a Six Underground – Hatan az alvilágból már megint az “újkori” formáját mutatta: túlbeszélt, túl hosszú és szemfájdítóan túlvágott őrület lett belőle. A minta alapján a Rohammentő jobb kellett volna, hogy legyen, de sajnos telis-tele van “túl-túl-túl” problémákkal.
Pedig egész jól indul a film, még majdnem feszült is – oké, a karakterek egydimenziósak, a párbeszédek is borzasztóak, de stílus van, a színészek pedig karizmából lehozzák a kötelezőt.
Aztán beindul a hajsza és… jhaj, de nagyon Michael Bay-film lesz ebből. Az akciójelenetek kemények, véresek és szépen törnek az autók is, csak éppen a látványértékükön jelentősen csökkent a túlpörgetett, zavaros vágás. (Pedig voltak nagyon menő pillanatok.) “A drón” segítségével epikus pásztákat is kapunk – csak egy idő után sok is lesz belőlük, meg idegesítővé gimmické válik. És persze kell a sekélyes, fájdalmasan időhúzó dráma, meg túl kell tolni mindent, mindenkinek nagyon karakteresnek, menőnek, intenzívnek kell lennie és persze is túl kell nyújtani a filmet, mint a rétestésztát – ami 100 percben még működött volna, 120 felett már elveszíti a lendületét, unalmassá és fárasztóvá válik. A humor legalább visszafogott, de így is csak körülbelül a poénok fele működik.
Néha a kevesebb több – ez pedig erre a filmre biztosan igaz.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…