A The Outpost a 2009. október 3-án, Afganisztánban lejátszódott kamdeshi csata előzményeit és eseményeit dolgozza fel meglehetősen emberközeli szemszögből. Egy por- és verejtékszagú amerikai háborús film nyál nélkül.
Afganisztán, 2009. október 3.: a tálib erők megtámadták a pakisztáni határtól néhány mérföldre fekvő, szinte védhetetlen helyőrséget, mely a Combat Outpost Keating névre hallgat. A helyőrség három merek hely tövében, stratégiailag katasztrofális helyen fekszik; a tálibok körülbelül 400 fős haderejükkel fölényben vannak az 55 amerikaiak oldalán harcoló katonával szemben, ráadásul a segítség is távol van.
Az alkotás a csatában kulcsszerepet játszó Clint Romesha staff seargent könyvén alapul. Bemutatja a résztvevő katonákat és a fegyveres konfliktus kitöréséhez vezető eseményeket, és magát a csatát is.
A The Outpost intenzív filmélmény.
Szerkezete a klasszikus formát követi: a körülbelül bruttó két órás film első felében megismerkedünk a táborban és a tábor körül uralkodó helyzettel (az időben folyamatosan előre ugorva), illetve a katonákkal, majd elszabadul a pokol és a csata eseményeit követhetjük végig.
A filmnek két hatalmas erőssége van: a feszültségkeltés és a realisztikus érzet. Fel-fel bukkannak ugyan más háborús filmekből ismerős dolgok, azonban a katonák hús-vér embereknek tűnnek, a helyzet eszkalálódását az ő szemszögükből látjuk, a csata során pedig extrém heroizmus helyett a totális káosz érzését élhetjük át.
Nincs emelkedett zenével megtoldott zászlólengetés. Nincsenek beszélő fejek. Nincs tökéletes jellemű hősies főszereplő. Nincsenek nagytotálban mutatott grandiózus akciójelenetek. Idegesség van, kiszolgáltatottság, átgondolatlan parancsok a távolból, majd mocsok, vér, adrenalin és brutális súlyú taktikai döntések.
A The Outpost tisztelettel nyúl a témájához, és már-már intim közelségből adaptálja az eseményeket, erőteljes túlzások nélkül. Hogy politikai téren mit mond az alkotás, azt pedig a nézőnek kell eldöntenie.
Remek színészi játék, kellemetlen feszültség, kaotikus csata, realisztikus megközelítés. A néző kap ugyan ismerős elemeket és a CGI is eléggé CGI, de ezek a negatívumok eltörpülnek a pozitívumok árnyékában.
Jó film.
Néhány filmnek kell egy-két év, vagy egy-két évtized, hogy a szélesebb közönség is értékelni kezdje.…
A The Bricklayer egy középszerű akcióthriller, ami sokat profitál karizmatikus főszereplőjéből. (tovább…)
A Bérgyilkos klub, eredeti címén Assassin Club egy olyan feledhető és középszerű filmes trendet követ,…
Megérzés alapján A méhész producerei egy, a John Wick-franchise-zal vetélkedő univerzumot szeretnének beindítani. Ha ezt…
A One More Shot: Ostromállapot megőrizte az előző rész sajátos koncepcióját, és nagyjából a színvonalat…
A "Csendes Lány" egy igazán megrázó, érzelmi hullámvasúton végighaladó film, melynek főszereplője egy súlyosan elhanyagolt…