James Franco megint elemében volt, ezúttal egy zsékategóriás Mad Max klónnal tett az elvárásokra.
B-kategória? Zs-kategória?
Ez a bekezdés a kapcsolódó tagünk/címkénk kis összefoglalója lesz. A köznyelv B-kategóriás film alatt a szar alkotásokat érti, a helyzet azonban szakmai szempontból sokkal bonyolultabb, ugyanis ez a megjelölés nem feltétlenül kapcsolódik az adott mű minőségéhez. Hogy mit sorolunk ide?
- A lehetőleg minél kevesebb idő, energia és pénz ráfordításával, futószalagon készített filmeket. Nem túl magas költségvetés, nem túl sok tehetség, nem túl sok erőlködés, nem túl eredeti forgatókönyvek: minden évben százszámra készülnek ilyen jellegű tévés drámák, illetve akció- és horrorfilmek.
- Azon darabokat, amelyeknek a készítői (gyakran kísérletező jelleggel) tesznek a mainstream elvárásokra és inkább kevesebb pénzből, lazább stílusban feszegetik a határokat. Ezek a filmek gyakran sokkal erőszakosabbak és szexuális szempontból merészebbek, mint nagyobb költségvetésű társaik. Egyáltalán nem biztos, hogy rossz film lesz a végeredmény, hiszen például az 1984-es Terminátor is ebbe a kategóriába tartozik, ami azért nem véletlenül lett ennyire sikeres.
A Zs-kategóriát viszont sokkal inkább az elborultan csípős kajákhoz vagy méregerős alkoholokhoz hasonlítanám: valami köze van a normális dolgokhoz (filmekhez), de szar és csak a nagyon hardcore rajongók fogják élvezni. Hogy miért? A színészi játék és a látvány tuti szörnyű lesz, forgatókönyvről kár beszélni, meg úgy az egésznek gyakran van amatőr jellege.
És itt el is érkeztünk a kritika tárgyához, a Future World című filmhez.
A Future World sztorija
Távoli jövő az apokaliptikus háború után: a Föld sivataggá változott, a bioszféra haldoklik, a szanaszét szórt, fejletlen emberi településeket pedig barbár rablók terrorizálják. A motoros rablóbanda vezetője (James Franco) felébreszt egy háború előtt készült mesterséges intelligenciával rendelkező robotnőt, akit aztán gyilkos rabszolgaként használ (Suki Waterhouse).
Amikor a banda ki akarja fosztani egy naiv, anyjának gyógyszert kereső fiú otthonát (Jeffrey Wahlberg), a robot fellázad ellenük.
Stílus
Ez az egész koncepció valahogy úgy születhetett, hogy James Franco totál betépve a tévé előtt ragadt és először egy Albert Pyun maratont nézett meg (főleg a Nemesis-szériát), utána pár Mad Max filmet, végül pedig a 2014-es Bad Batchet… majd kitalálta, hogy forgat valami hasonlót a haverjaival.
Az egész alkotásban maga a kamerakezelés a legizgalmasabb: szépen fogták a steadycamet, majd ráérősen, intuitív alapon felvették a jeleneteket. Aztán a vágószobában összedobálták a cuccot.
Ez a szabados megoldás papíron jó ötletnek tűnhetett, megvalósítását tekintve viszont inkább zavaró, szétszórt és kissé unalmas is, amin a jellegtelen díszletek sem segítenek, bár a sivatag azért tényleg szép.
Viszont ha a szubzsáner ismerős számodra, akkor felteszed a kérdést: mégis miért baj, hogy egy Mad Max klón esetleges és olcsó?
Színészek, forgatókönyv meg olyan apróságok, ami szokott lenni filmekben
Egy B- vagy akár Zs-kategóriás film akkor tudja a rétegközönség szeretetét elnyerni, ha van karaktere. Kell bele valami kis spiritusz, báj, ami miatt az a pocsék látvány, vagy azok a hülye szövegek megmaradnak. Itt ebből nem sok van.
A Future World legnagyobb baja, hogy sokszor érthetetlenül unalmas. Egy igazi jó trash legalább pörög és harsány, Francoék filmje viszont pár kellemesen gagyi pillanatot leszámítva sokszor lelassul és szenved, amit a túlzottan ráérős kameramunka és vágás még külön ki is emel.
A színészi játék? Suki Waterhouse dögös volt, de fásult, ahogy Francon és Milla Jovovichon kívül mindenki. Ők kőkeményen túltolták a ripacskodást, bár legalább érdekes színfoltokként maradtak meg a megtekintés után.
Ajányolo
Ha nagyon bejön a trash, nem félsz az eseti unalomtól, vagy egy virgonc módon őrültködő Milla Jovovichra vágynak lelki szemeid, akkor bejöhet ez a darab. Ha abban bízol, hogy a húzónevek miatt jó film lesz, hatalmasat fogsz csalódni. [imdb]
