Tomb Raider Anniversary screenshot

Tomb Raider: Anniversary játékismertető

Harmadik Tomb Raider cikkünk témája a Crystal Dynamics második játéka a franchise-ból, a 2007-ben megjelent Anniversary.

Háttér és sztori

A Tomb Raider: Anniversary az eredeti, 1996-ban megjelent TR remake-je, történetét tekintve az őt megelőző Legend előzményeként funkcionál. A játék egy gyökereihez hű feldolgozás, ami remekül adaptálta a legendás első rész hangulatát és kihívásait egy technikai szempontból akkor korszerűnek számító játékmotorra. Ez az eredethűség azonban éppen az Anniversary legnagyobb hibája is, hiszen a Legendhez képest egy sokkal egyszerűbb, kevésbé dinamikus, több megfontoltságot igénylő játékélményt biztosít.

A sztori 1996-ban játszódik és a fiatal Larának három nagyhatalmú relikviát kell megszereznie egy bizonyos Jacqueline Natla megbízásából. A történet halál egyszerű, lényegében csak főhősnőnk kap benne némi teret, bár az ő karakterfejlődése legalább jelentősnek nevezhető. A sztori során négy grandiózus helyszínre kell ellátogatnunk, ahol jól elkülönülő, változatos sokdimenziós puzzle-ökön kell keresztülügyeskednünk magunkat, miközben időről-időre vadállatok, vagy mitikus lények támadnak ránk.

Játékmenet

A térbeli feladványok azok, amelyekben az Anniversary kilométereket ver elődjére: a különböző puzzle-ök rendkívül komplexek, változatosak és a részfeladatok megoldása a legtöbb esetben nem sorrendhez kötött, ami némileg növeli az újrajátszási lehetőségeket. A motor képességeit a készítők elég durván kihasználták, az eredmény pedig eléggé epikus lett, amiért hatalmas pacsi jár. A feladványok megoldásai kellemesen elgondolkodtatóak lettek, az egyetlen hibának azt találtam, hogy néhány szükséges mozdulatsor végrehajtása idegrendszert hátrányosan érintő ügyességet kívánt meg. A kombók alapjában véve ugyanazok, mint amelyeket a Legendben ismertünk meg, néhány eltéréssel:

  • nincsenek humanoid ellenfeleink, ezért a közelharci-jellegű mozdulatok hiányoznak
  • megjelentek a nélkülözhetetlen fontosságú Adrenaline Dodge és Headshot kombók (Lara lassítva ugrik el az adott irányba és fejlövéssel szolgál ellenfeleinek)
  • lengésből el lehet ugrani a falakról, ami cuki dolog, csak ahol először kéne használni, ott elfelejt róla szólni a játék

Látvány és technikai háttér

Látvány és animációk terén az öröklött játékmotornak köszönhetően nagyjából hasonló élményt kapunk, mint az elődnél, viszont sok-sok finomítást lehet észrevenni. A hatalmas terek által adott mozgástér sokat dob az élményen, ráadásul a problémásan működő korábbi Next Generation Content funkció is átdolgozásra került, amelynek köszönhetően bugok és az extra opció ki-be kapcsolása nélkül is tudjuk élvezni a játékon. Sajnálatos módon valamilyen kompatibilitási gikszer miatt a teljesképernyős effekteket (elmosás meg ilyesmi) ki kellett kapcsolnom, mivel a frametime katasztrofálissá vált tőle Windows 10 alatt. Ez szerencsére nem érintette negatívan az egyébként vastag hangulati faktort, amelyet biztosít a játék.

Végszó

A feladványok komplexitása és a linearitás részleges eltörlése mellett további pozitívum volt a jelentős meghizlalt játékidő is: első körben 20, másodjára 10 órába telt teljesíteni a sztorit normál nehézségi fokozaton (ebben természetesen nincs benne minden apró-cseprő elrejtett titkos cucc előkerítése). Összességében véve kellemes élményt ad a játék, bár bevallom őszintén, éppen a korábban említett alapanyaghoz való lojalitás az, ami miatt egy kicsivel kevesebbnek éreztem az Anniversaryt a Legendnél. Mindenesetre azért jó kis cucc, sok kellemes feladattal és rengeteg látványos, epikus pillanattal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..