Jack Carter adósságbehajtó, aki a Las Vegas-i maffiának dolgozik. Testvére halála miatt visszatér évek óta nem látott családjához, hogy kiderítse a gyanús körülmények között megtörtént tragikus baleset valódi okait. Nyomozása során azonban szembekerül a helyi alvilág nagymenőivel, ráadásul a főnöke sem értékeli a hirtelen távozását…
A Get Carter az azonos című, 1972-es klasszikus remake-je. Kivételesen nincs összehasonlítási alapom az eredetivel, azonban már az eredeti film kritikai és közönségvisszhangját látva is azt kell mondanom, hogy ez az alkotás egyszerűen felesleges volt.
Filminfo: Megjelenés éve: 2000. Játékidő: 102 perc
A film 5.1 pontot ért el 26,844 felhasználó szavazatai alapján az IMDB oldalán.
| Rendező: | Stephen Kay |
| Író: | Ted Lewis (novel), David McKenna (screenplay) |
| Szereplők: | Sylvester Stallone, Miranda Richardson, Rachael Leigh Cook, Rhona Mitra |
Sylvester Stallone-ra a film készülte idején nehéz idők jártak. A kreativitásával befutott színész-írót a nyolcvanas évek végére teljesen beskatulyázták a sebezhetetlen igazságosztó szerepébe. Azonban az akciófilm műfaja akkoriban már erőteljes változásokon ment keresztül és a főszereplők sokkal hétköznapibb, sebezhetőbb figurákká váltak, ezzel pedig a színészekkel kapcsolatos elvárások is jelentősen megváltoztak. A korábbi egyszemélyes hadsereget hitelesen megjelenítő tesztoszteronbombák kora lejárt és a Mel Gibson vagy Bruce Willis jellegű átlagosabb megjelenésű, de drámai mélységekkel könnyedén megbirkózó arcok kerültek az előtérbe. A nyolcvanas évek sztárjainak nem maradt más választása, mint a megváltozott körülmények között próbálkozni, vagy a korábbiaktól eltérő műfajokkal kísérletezni, így viszont már a siker sem volt garantált. Stallone ugyan próbált kitörni ebből a skatulyából, de a Bosszú börtönében vagy a Copland kivételével nem igazán tudott erőteljesebb alakítást letenni az asztalra ebben az időszakban.
Sajnálatos módon a Get Carter is a feledhető munkái közé tartozik.
Habár erőteljes maszkulinitásával ideális volt a szerepre, a drámai pillanatokat túlzott egykedvűséggel játszotta végig. Egy pörgős tempójú akciófilmnél ez még talán megbocsájtható lett volna, viszont egy lassú sodrású kriminél már nem. Ez azonban csak az egyik a millió seb közül, amiből vérzik ez az alkotás.
A második jelentős probléma a forgatókönyv kiegyensúlyozatlansága. A klisés történet megfelelő tálalásban ugyan még működőképes lehetett volna, de a rendező, Stephen Kay addig bíbelődött az atmoszférateremtéssel, hogy a már alapból is nyomott hangulatú film fordulatai hatástalanná és erőtlenné váltak.
A Get Carter harmadik fő gondja az volt, hogy a karakterek mindegyikét le lehet írni egy legfeljebb közepesen hosszú bővített mondattal, ehhez pedig igazodott a színészi játék általános színvonala is. Még Michael Caine is csupán egy unott középszert hozott, a stábból pedig egyedül a roppant bájos Rachel Leigh Cook végzett jobb munkát a depressziós, de szép lassan feloldódó tinédzserlány szerepében.
A nyomott, sötét atmoszféra, a lassú tempó, a pocsékul előadott sztori és a középszerű színészi játék egyfajta álmosító hangulatot eredményez, ami szerintem megengedhetetlen egy bosszúról szóló kriminél.
Ez a film tipikusan olyan darab, ami valószínűleg csak akkor kerül terítékre, amikor az ember elalvás előtt unottan váltogat a tévécsatornák között és a választék nem kínál jobb szórakozási lehetőséget.