a bagoly szerint is jó az anime

„Nem kell anime ”, avagy sok hűhó és nagy veszteség

Jelen cikkem célja, hogy kísérletet tegyek az amerikai mozgóképipar által az emberekbe gyömöszölt előítéletek egy részének eloszlatására, amelyek kulturális horgonyként kötnek minket egy római birodalom sorsához hasonló folyamatot eredményező eszmerendszerhez. Szubjektív írás következik az anime kapcsán!

Az anime gyerekes

Mivel számtalan alműfaja van, amely különböző célcsoportok számára készül, ezt kijelenteni csupán a felszín kapargatása. A Ghibli Studio filmjei a Disneyhez hasonlóan gyerekek és felnőttek számára is készülnek. Az általánosan elterjedt gyermeteg humorú sorozatokkal ellentétben pedig az “anime” irányzatba tartoznak olyan darabok is, mint például a Ghost in the Shell, ami gyakorlatilag a Szárnyas fejvadász hihetetlen látvány- és mondanivaló-tartalmá­val vetekszik. Sajnos az európai piacon jelenlévő animációs filmek nagy része valóban gyerekműsor, ez az azonban nem jelenti azt, hogy minden az lenne, ami tradicionális vagy modern módon lenne animálva. Számos esetben egy „rajzolt” világ sokkal kifejezőbb lehet, mint egy valóságban felépített vagy fotorealisztikusan kreált környezet. Nincs annyi megkötés a fantázia számára, ráadásul gyakran költségvetési okok is hozzájárulnak az irányzat megválasztásához.

Az anime beteg

A hentai és különböző szexuális vagy nem konvencionális szerelmi történeteket feldolgozó egyéb alműfajok csupán kis százalékát képezik az irányzatnak, azonban az általuk okozott sokkhatás miatt értelemszerűen ismertebbek, mint a teljesen egészséges gondolkodásmódot képviselő komoly alkotások. Egy átlagos animében nem fog felmerülni ízléstelenség, legfeljebb ha felnőtt célközönséggel rendelkező műről van szó, akkor a szexualitás kevésbé prűd ábrázolásával találkozhatunk. Ez maximum az álságos amerikai PG-13-as korhatárolás és általános erkölcsi képmutatás miatt kelthet kellemetlen érzetet. Gondoljunk bele abba, hogy mi a károsabb egy tinédzser világképe számára? Egy jól szituált női mell, káromkodás vagy grafikusan ábrázolt következményekkel járó erőszak, vagy pedig ezeknek a teljes megvonása és szőnyeg alá söprése?

Az anime hülyén van animálva, gázul pattognak benne a karakterek, irreálisak és komolyanvehetetlenek a reakciók

Ez pusztán egy újabb előítélet a sok közül. A korábban említett Ghost in the Shell animálása során az alkotók hihetetlen energiát fektettek abba, hogy a karakterek és objektumok mozgása reális érzetet keltsen, de ez csak egy példa a sok közül. Pedig egy mai nagy költségvetésű látványfilmre is gyakran jellemző a realitásnak teljesen ellentmondó fizika! Miért kellene felróni ezt egy más jellegű alkotásnak, amikor a filmen belül konzisztens világot kapunk?

“Nincs időm animét nézni.”

Fontos tudni, hogy az anime nem csak sorozat, hanem egész estés filmet is jelenthet. Számos különálló alkotás létezik, amelynek ugyan vannak folytatásai és gyakran léteznek az adott univerzumot bővítő minisorozatok és sorozatok is, de ettől függetlenül önmagukban is teljesen élvezhetőek. Hogy a sokat emlegetett példánál maradjak: a Ghost in the Shell címhez mindhárom formátumtípusból kapcsolódnak alkotások, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz.

  • A két fő film teljesen élvezhető önmagában is.
  • A sorozatok némileg eltérő hangulattal és más sztorielemekkel is operálnak.
  • Az előzményeket feldolgozó minisorozat teljesen más atmoszférával és tempóval bír.

De egyszerű egész estés terjedelmű, önálló történettel és világgal rendelkező filmekként készülnek a fent említett Ghibli-alkotások is.

“Az anime elvont baromságokról szól.”

Egyáltalán nem mindegy, hogy külföldi vagy tisztán japán/keleti piacra szánt alkotást nézünk. Nyilvánvalóan egy belső… jellegű piacra szánt darab egy, a nyugatitól teljesen eltérő gondolkodásmódra építhet, míg egy világpiacra szánt műnél már több kultúrális közeget kell megcélozni. Ha vesszük például a Vexille-t vagy az Appleseed első, második vagy Alpha című részét, akkor teljesen emészthető szórakozásban fogunk részesülni.

“Nem szeretem az ilyen kínai szarokat.”

Fontos dolog tudni, hogy Kína, Japán és Dél-Korea nem egy ország, sőt, jelentősen eltérő kultúrával és erkölcssel rendelkező államokról van szó, amelyeknek mind jól menő filmipara van. Ráadásul Kínán belül még a hongkongi filmgyártást is érdemes különvenni történelmi okokból. Az anime pedig alapjában véve japán irányzat, míg mondjuk Jackie Chan filmjei főként hongkongiak. Mi sem szeretjük, ha egy külföldinek fogalma sincs arról, hogy hol van Magyarország, ezek a keleti államok viszont még gazdasági hatalomként is jelentősebb hatóerőt képviselnek nálunk.

NinetyFour

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..