Maverick – Halálos póker kritika (1994)

Mel Gibson és Jodie Foster egy pörgős westernvígjátékban… mi kellhet még?

Maverick – Halálos póker kritika (1994)

Richard Donner 1930-ban született. Hollywoodi karrierje elején főként sorozatepizódokat és tévéfilmeket rendezett, azonban az 1976-os Ómen sikere katapultálta őket a keresett mozis nevek közé. Mel Gibsonnal a Halálos fegyver forgatásán dolgozott először együtt, gyümölcsöző munkakapcsolatukból pedig összesen hat film született: a sorozat további három része (1989, 1992, 1998), az Összeesküvés-elmélet (1997), illetve jelen kritika tárgya, a Maverick – Halálos póker (1994).

A film főszereplője a Gibson által alakított vadnyugati kártyajátékos, Bret Maverick. Maverick egy pókerbajnokságra tart, ahol be akarja bizonyítani, hogy ő a legjobb. Háromezer dollárja hiányzik a nevezési díjhoz, amit korábban kölcsönbe adott pénzből kíván fedezni. Azonban látszólag elpártolt a szerencse a nagydumás kalandor mellől, hiszen barátai nemigen tudják megadni a tartozásukat, ki akarják rabolni, ráadásul egy kotnyeles és megbízhatatlan tolvajnő, illetve egy bosszantóan konzervatív békebíró szegődik mellé kísérőül…

A Maverick egy remek hangulatú, szórakoztató westernvígjáték, ami egy 1957-ben indult televíziós sorozat mozis adaptációja. William Goldman forgatókönyve gyakorlatilag poénzáport zúdít a néző nyakába, a remek színészek pedig egyenesen lubickolnak a szerepükben. A szokottnál felszabadultabb szerepben látható Jodie Foster egyszerűen tündököl, Mel Gibson fantasztikus, James Garner – aki az eredeti sorozatok egyik főszereplője volt – pedig a hírnevéhez méltó alakítást nyújt. Az akcióban is bővelkedő film a kétórás játékidő alatt egyetlen másodpercre sem ül le, ráadásul vizuális szempontból sem utolsó, hiszen a magyar származú legenda, Zsigmond Vilmos volt az alkotás operatőre. Richard Donner biztoskezű rendezése és a remek díszletek fantasztikus hangulatot biztosítottak a Mavericknek, de ehhez Randy Newman kellemes dallamai, illetve az ügyes zeneválasztás is nagyban hozzájárultak.

A magyar változatot külön ki kell emelnem, hiszen a hazai szinkronszínészek és szakemberek remek munkát végeztek. Mel Gibson magyar hangja itt Dörner György volt, aki tökéletesen illett a szájmenéses kártyás karakteréhez. James Garnert Szokolay Ottó, Jodie Fostert pedig Györgyi Anna szinkronizálta.

Összességében véve mindenkinek ajánlom a filmet. Rendkívül szórakoztató, humoros és bájos alkotás, remek színészi alakításokkal és fantasztikus hangulattal.

A film adatai:

Eredeti cím: Maverick [imdb link]
Hossz: 127 perc
Bemutató éve: 1994

Rendező:Richard Donner
Író:William Goldman
Szereplők:Mel Gibson, Jodie Foster, James Garner, Graham Greene, Alfred Molina
Fényképezte:Zsigmond Vilmos
Zene:Randy Newman
Producerek:Bruce Davey, Richard Donner

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..